Izzik a koksz, vöröslik az acél, cseng az üllő és a mester keze nyomán alakul a kívánt formára a munkadarab. Egykor a településeken nélkülözhetetlen volt ez a szakma, főként a lópatkoló kovács, ma már inkább a díszmunkák és különleges igények irányába terelődnek a megrendelések. Van, aki éppen pornójelenethez rendel kovácsolt „fehérneműt”
-Meglepődtem, amikor településvezetők kerestek meg olyan kéréssel, hogy végezzek egy-egy falunapon vagy más rendezvényükön bemutató kovácsolást. Ezután már családi ünnepek kerti partijaira is kaptam meghívást, mert állítólag jól mutat a koksztűz fénye a magyar éjszakában. Jönnek sorban az extrém megrendelések is, kovácsoltam már autóformájú kaput egy autókereskedőnek, a rózsafejekre és csigákra mindig van vevő, akárcsak a szúró és vágófegyverekre – sorolja ténykedésének lényegét a lassan kihalófélben lévő szakma egyik utolsó képviselője.
A furcsaságok készítése közben már azon sem lepődött meg, amikor a közelmúltban tangákat és melltartókat rendeltek tőle – természetesen acéllemezből kikovácsolva – pornószínészek méretére. Kiderült, pornófilmekben lehet majd viszontlátni ezeket a – hétköznapi viseletre nem igazán kényelmes – mestermunkákat. Azt azért utólag sajnálja, hogy nem hívták meg a ruhapróbára, ahol esetleg kiteljesíthette volna kreativitását.
Egy fontos dolgot viszont kicsit szégyenkezve vall be Oppenauer Péter. Egy kovácsmester alapvető feladata a lópatkolás, ő viszont – bár nem egy csenevész termet – fél a nagytestű lovaktól. Legyártja a patkót és a patkószeget, a patkolást azonban másokra bízza. Azt mondja: otthonosabban érzi magát a koksztűz mellett, mint a lóistállóban.
