Mi sem mutatja jobban John Grisham időtálló népszerűségét, mint az elmúlt évtizedekben évről évre megjelenő szenzációs jogi krimijei, és a világszerte belőlük eladott számos példány. Magyarországon is hosszú ideje tartó sikerének jelképe a tavaly megjelent Prókátorok című kötet jubileumi kiadása, mely azt ünnepli, hogy a Geopen Kiadó gondozásában tíz év alatt húsz regény jelent meg, melyekből összesen kétszázezer darab fogyott el. Ez nagyon szép szám, mely önmagában is beszédes, de azért most lássuk magát a regényt…
Belecsapva a dolgok közepébe, számos Grisham-regényt (Az utca ügyvédje, Csapdában, stb.) azért kedvelek kifejezetten, mert életszerű – és ez a szó mind a történetre, mind a karakterekre, ám ami a legfontosabb, mind a regénybeli folyamatokra is igaz. Még ha túl valószínűtlenek is a lejátszódó események, hihetővé teszi őket az, hogy a szereplők árnyaltak, a játszmák többesélyesek, és sok esetben az is, hogy nemhogy gejl, teátrális „happy and”, de sokszor még csak valódi feloldás sincs. Sok tekintetben a Prókátorok is Grisham ilyen jellegű regényeinek csoportjába tartozik.
A történetbeli „dráma” központi szereplője David Zinc – tulajdonképpen a regény az ő életének alakulásáról szól. Zinc a történet kezdetekor egy hatalmas ügyvédi irodában dolgozik éjt nappallá téve, cserébe mesés fizetésért, ám ahogy az sok pályatársával már megtörtént Davidnek egyszer csak elege lesz a lélekölő munkából, és hirtelen úgy dönt, hogy egy kis zugügyvéd-céghez szerződik. Új választott munkahelye tehát nem tartozik a nagypályások közé, hiszen csak olyan filléres ügyekkel foglalkoznak, mint egyszerű sárdobálós válóperek, autóbalesetek kártérítései, vagy egyéb kisstílű polgári perek…
Ám aztán, ahogy az lenni szokott – hisz ellenkező esetben nem lenne cselekménye a regénynek – úgy tűnik, eljött a nagy lehetőség a cégtulajdonosok, Oscar Finley és Wally Figg életében. Meghal ugyanis egy korábbi ügyfelük, és kiderül, hogy utolsó éveiben a férfi egy népszerű, elsősorban túlsúlyos embereknek javallott koleszterincsökkentő szert szedett. Hamarosan egyre több haláleset hozható összefüggésbe a gyógyszer állítólagos mellékhatásaival – és ahogy az már Grisham több regényében is volt, nagyszabású tömeges kártérítési per indul a gyógyszergyár ellen, melyet ráadásul Zinc korábbi munkaadója képvisel.
A történet rövid leírásából is látható tehát, hogy – amellett, hogy megjelenik a Grishamnél szokásos kicsi-de-jó csatája az erős-de-gonosszal (utóbbiak rendszerint gyógyszer-, (Prókátorok) cigaretta-, (Az ítélet eladó) vagy egyéb, lehetségesen vitatható terméket előállító nagyvállalatok, vagy épp maga a maffia (A cég) –, megkapjuk a szerző műveinek másik fő jellemzőjét, a döbbenetesen nagy ívvel bíró főszereplői karakterfejlődést is. Ezúttal David Zinc az, aki megismeri a szakmája fényes és sötét oldalát, találkozik nyert és veszett ügyekkel, kapcsolatba kerül segítségre szoruló emberekkel, és mindezek hatására átértékeli korábbi éveit és aktuális sorsát is.
A Prókátorok tehát sok értelemben tipikus Grisham-regény. E minőségében izgalmas, érdekes, profi, tehát kötelező a szerző és a műfaj rajongóinak egyaránt.
DicsukD
