Nem olyan rég már foglalkoztunk az egyre népszerűbb író (emellett rendőr) Réti László egyik krimijével, A parfümőrrel, mely meglehetősen (és kicsit meglepően) elnyerte a tetszésünket, így most az azóta megjelent, új könyvét, Az elnököt vesszük górcső alá. Az Ulpius-ház által gondozott regények legújabbika sokkal nagyobb volumenű történetet tár elénk, mint A parfümőr, de azok, akik kedvelik a precíz részleteket, nem fognak csalódni.
A történet kissé talán bonyolultnak tűnik, ugyanis a szálak egészen a vietnami háborút körülölelő csalásokig kell visszatekintenünk, ám a cselekmény magva természetesen a jelenben játszódik. A helyszín pedig – na ilyet nem lehet megnevezni, hisz az ázsiai történtek a világ legkülönbözőbb pontjain fejtik ki hatásaikat. Megismerhetünk továbbá néhány, mára már komoly szakmai eredményeket elérő, sikeres egykori, nyolcvanas évekbeli egyetemistát is, akiknre egy évtizedekkel ezelőtti buli erős hatással volt. egy csoportjával, ami megváltoztatja az életüket. Hogy mi kapcsolja össze a finn régészt, az amerikai kémelhárítót, a brit tengerészt és a Magyarország köztársasági elnöki székére aspiráló politikust – az kiderül Az Elnökből…
Réti László előző, A parfümőr című könyve azért volt alapvetően szerethető – nyilvánvaló hibái ellenére –, mert a kis magyar valóságban egy „kisember” köré helyezte, ha nem is az egész történetet, de a pozitív hősi szerepet mindenképp, és egy különleges tulajdonsággal kiemelte őt a hétköznapi életéből. Erre pedig alighanem nagyon sokan vágynak manapság is, főleg negyven fokban egy irodában…
Az elnök azért eléggé más. Mint az a történet fentebb olvasható rövid leírásából látható, ezúttal is szerephez jutnak „életszerű” emberek is, ám immár alapvetően sokkal nagyobb jelentőséget kapnak a nagypolitikai, szervezett, magas szintű dolgok – melyekhez hasonlóakat az angolszász modern krimikben olvashatunk. Épp emiatt, viszont furcsa ugyanilyen jellegű történetet magyar környezetben olvasni – a szálak ugyanis Budapestre, talán egészen a Sándor palotáig vezetnek –, hisz, gondoljon bárki bármit, eléggé úgy tűnik, hogy hazánk a diplomáciai és titkosszolgálati világban nem az első vonalba tartozik.
Ez már Frei Tamás regényei esetében is furcsa volt, de ott azért sokkal érthetőbbek és indokolhatóbbak voltak a magyar szálak. Réti Lászlónál nem. Ettől függetlenül viszont nem volt rossz „magunkról” olvasni, és ha eltekintünk attól, hogy a „civilben rendőrtiszt” Réti inkább a technikai és a bűnüldözési vonalakat helyzeti előtérbe és magasabb szintre, a karaktereket kevésbé, akkor egy izgalmas, élvezetes történetet foghatunk a kezünkbe. Nyári utazásokhoz kikapcsolódási célból abszolút korrekt.
