A fideszes egészségügyi érdekcsoportok háborúskodása újabb szakaszhoz
érkezett, ismét napirendre került a fővárosi kórházak államosítása. Mindez
csak arra szolgál, hogy az előző kormány által kiürített, eladósorba került
kórházak mellett újabb épületeket lehessen privatizálni. Az LMP szerint nem
a kórházfenntartó kilétén múlik az egészségügy jövője. A Fideszt és az MSZP-t csak a kórházi ingatlanvagyon sorsa hozza lázba,
ezért folytatnak álvitát arról, hogy ki az „ideális” kórházfenntartó.
Szócska Miklós egészségügyi államtitkár az eladott épületekből tervezi
finanszírozni a reformot. Üdvös volna, ha a jövőben nem az
ingatlanspekuláció határozná meg az egészségpolitikát, és nem csak ilyen
áron juthatna forrásokhoz az ágazat.
Az igazi kulcskérdés a finanszírozás, a betegút-szervezés és a
betegségmegelőzés. Nem az a lényeg, hogy ki lesz a fővárosi kórházak
fenntartója, hanem az, hogy mindenkit a megfelelő szinten, költséghatékonyan
lássanak el. Azon múlik az ellátórendszer jövője, hogy miként erősítik meg
az alapellátást, és mikor lesz végre forrás a népegészségügyi programokra.
Az LMP azt várja, hogy célzott bérpolitikával állítsák meg végre az orvosok,
a rezidensek, a szakápolók elvándorlását. Ehhez egységesen szabályozott,
átlátható és jobban finanszírozott egészségügyre van szükség, amely a
gyógyítás mellett a megelőzésre és a betegjogokra is figyel. Ne a fideszes
belharcok határozzák meg, hogy hol ki a fenntartó, a szaktárca pedig inkább
koncentráljon az ellátásszervezésre.
Magyarországon világviszonylatban is kirívóan kevés forrás jut az
egészségügyre. Ezért az LMP szerint minden megtakarítást, akár a
gyógyszerkasszát, akár a fekvőbeteg-ellátást érinti, vissza kell forgatni a
gyógyító-megelőző ellátásba.
