Bár Arjen Robben, Franck Ribery, Robin Van Persie, Wayne Rooney, Zlatan Ibrahimovic és még sokan tartoznak a világ futballjának legszűkebb elitjébe, ha a két legjobb, Messi és Cristiano Ronaldo mellett egy harmadikat kellene megnevezni (és ha ez közvélemény-kutatás alapján történne), alighanem a brazil Neymar lenne a szerencsés győztes. A Barcelonában focizó fiatal támadó ráadásul nem csak saját, de honfitársai árnyékán túllépve vált világsztárrá, így bár lehet őt nem szeretni (nekem sem tartozik személyes kedvenceim közé), de mindenképp méltó az elismerésre és a figyelemre. Luca Caioli is így gondolta, ezért legújabb könyve témájául őt választotta.
A hazájában csak „Il Fenomeno”-ként emlegetett „nagy Ronaldo” ragyogása óta ugyanis már számos fiatal brazil támadót kiáltottak ki az ő utódjául, ám még a legígéretesebbek is elvéreztek, amikor Európába kerültek, követve a nagy előd pályafutását. Az üstökösként villogó majd bukó játékosok közül talán Robinho és Pato a két legnevesebb ás és bár mindketten játszottak az európai futball legmagasabb szintjét jelentő csapatokban, sőt összesen egy-két jó évük volt is, esélyük sem volt megközelíteni a Fenomén klubsikereit és személyes teljesítményét.
Amikor Európába került, sokan féltették a nagyon fiatal Neymart, hogy az ő sorsa is ez lesz, és eléri őt az átok (valamint a siker és a pénz szédülete), ám a fiatal sztár bizonyította a kétkedőknek, hogy több mint tíz évvel Ronaldo legsikeresebb szezonját követően végre új brazil csillag ragyog igazán fényesen (jó, azért Ronalidnho és Kaká sikereit ne vitassuk el, de Neymar talán már most népszerűbb a két említettnél, mint azok aranylabdástól voltak).
Neymarnak ráadásul annyiból még nehezebb volt a sorsa a hullócsillagokénál, hogy Európában nem is akárhová szerződött, hanem a korábbi évek sikereit ismételni próbáló FC Barcelonába, ahol ráadásul nem más fogadta őt csapattársaként (egyben – és ez a fontosabb! – riválisaként, mint a jelenleg a világ legjobbjaként jegyzett Lionel Messi. Neymar azonban, mint azt a barcelonai statisztikái bizonyítják, ha nem is tökéletes szezonnal, de helyt állt, és nem rajta múlt, hogy a Barcelona végül minden sorozatában kudarccal zárta a 2013/14-es szezont.
Mint ahogy a hazai rendezésű világbajnokság sem rajta ment el. Sőt, ha cinikusak akarnánk lenni, akkor mondhatnánk, hogy – eltekintve a belépő brutalitásától és a sérülés komolyságától – nem jött rosszul neki az sem, hogy ki kellett hagynia a vébé elődöntőjét és kisdöntőjét, így ugyanis nem lett a részese „minden idők legrosszabb brazil válogatottjának” – mit szépítsük – hatalmas égésének. A kapitány bukott, a befejező csatár bohóc lett, a védelemre egy ország haragszik még mindig, de a távóllévő sztár továbbra is nemzeti hős maradt. Fiatal még – lesz lehetősége bőven világbajnokságot nyerni. Életútja azonban már most is kitesz egy könyvet, melyet Luca Caioli meg is írt.
