Az inkontinencia nem csak az időskor velejárója. Különböző okokból sokan már fiatalkorban is megtapasztalják, és hosszú éveken át titkolják a panaszaikat, gyakran szégyenben, bizonytalanságban élve. Miközben ma már speciális szakrendelés, személyre szabott diagnosztika és korszerű – akár műtét nélküli – terápiák segítenek abban, hogy ne a legközelebbi mosdó határozza meg a mindennapokat. A Budai Egészségközpont urogynekológus szakorvosa komplex, a páciensek számára kíméletes kivizsgálással, célzott kezelési tervekkel, medencefenék-rehabilitációval és szükség esetén modern, gyors felépülést biztosító sebészeti megoldásokkal támogatja a pácienseket abban, hogy ne csak a tüneteket enyhítse, hanem a probléma gyökerét is kezelje.
Inkontinenciáról akkor beszélünk, ha a vizelet akaratlanul, kontrollálatlanul távozik, akár csak időnként, kis mennyiségben is. A leggyakoribb formák a stresszinkontinencia – amikor köhögésnél, tüsszentésnél, nevetésnél vagy emelésnél csöppen el a vizelet – és a késztetéses inkontinencia, amikor hirtelen, sürgető vizelési inger jelentkezik, és a páciens sokszor nem ér el időben a mosdóig. Harmadik formája a kettő kombinációja, amikor a két típus tünetei egyszerre vannak jelen.
Mi okozza az inkontinenciát?
A panaszok eleinte sokszor egészen enyhék: futásnál, egy-egy erősebb köhögésnél vagy nagyobb nevetésnél jelentkező néhány csepp vizelet vesztése. Az érintettek ilyenkor elkezdenek betétet hordani, előre bebiztosítani a mosdó közelségét vagy éppen visszafogni a sportot és a társas programokat, így a panaszok lassan a mindennapok szervezőjévé válnak.
„Az akaratlan vizeletvesztés minden életkorban kórjelző értékű, ezért nem szabad természetes állapotként elfogadni. A hátterében többnyire nem egyetlen ok áll, hanem egymásra rakódó tényezők. A terhességek és szülések száma, a menopauza idején jelentkező hormonális változások, a testtömeg növekedése, a kötőszövet adottságai, tartós székrekedés, krónikus köhögés vagy a kismedencét hosszú távon terhelő életmód mind szerepet játszhatnak a panaszok kialakulásában” – hangsúlyozza dr. Sipos Attila, a Budai Egészségközpont szülész-nőgyógyásza, urogynekológusa.
Szülés utáni vizeletvesztés: nem kell beletörődni a tünetekbe
Gyermekvállalás után sok nő tapasztal átmeneti vizeletcsöpögést, nehézérzést a kismedence táján vagy megváltozott hüvelyi érzetet, mégis kevesen beszélnek róla. A terhesség alatt a hormonok lazítják a kötőszöveteket, a szülés pedig jelentős tágulással, terheléssel jár a medencefenékre. Ennek következménye, hogy sérülhet az izmokból és kötőszövetből álló „tartószerkezet”, amely a húgyhólyagot, a húgycsövet és a méhet a helyén tartja. Ha ezek meggyengülnek, a kismedencei szervek lejjebb kerülhetnek, kialakulhat süllyedés, és romolhat a vizelettartás. Az enyhébb panaszok sokszor maguktól is javulnak, de ha a vizeletcsöpögés hetekig fennáll, érdemes urogynekológus szakemberhez fordulni.
Az urogynekológia az urológia és a nőgyógyászat határterülete, amely elsősorban a női kismedence működési problémáival, az inkontinenciával, a medencefenék gyengeségével és a kismedencei szervek süllyedésével foglalkozik. Ezek a panaszok gyakran együtt jelentkeznek, és nemcsak fizikai tüneteket okozhatnak, hanem az önbizalmat, a párkapcsolatot, a társas életet és a munkavégzést is befolyásolhatják.
Miért nem kell félni a kivizsgálástól?
Az urogynekológiai vizsgálat alapvetően a nőgyógyászati vizsgálathoz hasonlít: az orvos először a panaszokról beszélget a pácienssel, kérdéseket feltéve a vizelési szokásokról, a korábbi betegségekről és az életmódról, majd fizikális vizsgálat következik. Az időpontra közepesen telt vagy telt hólyaggal kell érkezni, mert a vizsgálat során úgynevezett provokációs teszteket is végeznek, vagyis köhögni vagy tüsszenteni kell, hogy pontosan látható legyen, milyen helyzetben jelentkezik vizeletvesztés. Mindezt egy speciális ultrahangfelvétel egészíti ki, amely megmutatja a húgycső és a medencefenék mozgását, valamint segít feltérképezni a tartószerkezet állapotát. A kivizsgálás nem fájdalmas, inkább szokatlan, viszont kulcsfontosságú ahhoz, hogy valóban személyre szabott kezelési terv szülessen.
Tartós javulás kíméletes megoldásokkal
A részletes anamnézist és a vizsgálatot követően a kezelési terv általában lépcsőzetesen épül fel. Az első szintet az életmódbeli változtatások jelentik: testsúlycsökkentés, a székrekedés megelőzése, a koffein és az irritáló ételek fogyasztásának mérséklése, a dohányzás elhagyása, valamint a medencefenéket túlterhelő mozgásformák újragondolása és gyógytorna beépítése a mindennapokba. Szükség esetén gyógyszeres kezelés is szóba jöhet, főleg bizonyos inkontinenciatípusok esetében.
„Nagyon fontos, hogy a medencefenék tornája ne internetes videók alapján, hanem célzottan, személyre szabottan és szakember segítségével történjen. Ha pedig a konzervatív terápia nem hoz elég javulást, stresszinkontinencia esetén az egyik leggyakrabban alkalmazott eljárás a szalagbeültetés. Ennek során a hüvely felől, apró metszésen keresztül egy vékony, szövetbarát szalag kerül a húgycső alá, amely megtámasztja a húgycsövet, és segít abban, hogy terhelés – például köhögés, tüsszentés vagy mozgás – közben is biztosabban zárjon” – hangsúlyozza a szakorvos.
A beavatkozás jellemzően 30–40 perces, rendszerint gerinctáji érzéstelenítésben történik, ezért a páciens csak nyomást, mozgatást érezhet, de éles fájdalmat nem. A legtöbben már a műtét másnapján hazamehetnek, könnyebb napi tevékenységeiket rövid időn belül újra el tudják látni, a teljes terheléshez pedig nagyjából hat hét után lehet visszatérni.
Összetettebb panaszoknál ma már modern, laparoszkópos felfüggesztő műtétek is elérhetők. A cél minden esetben az, hogy a kismedence tartószerkezete újra megfelelő támaszt kapjon, és ezzel együtt a húgyhólyag, a hüvely és a környező szervek működése is rendeződjön.
A gyors segítségkérés kulcsfontosságú
A kezeletlen inkontinencia nemcsak kényelmetlenséget okozhat, hanem bőrirritációval, visszatérő fertőzésekkel, alvászavarral és egyre nagyobb lelki teherrel is együtt járhat, miközben az érintettek sokszor észrevétlenül elkezdenek alkalmazkodni a panaszaikhoz. Minél korábban történik meg az állapotfelmérés, annál nagyobb az esély arra, hogy egyszerűbb, kíméletesebb megoldásokkal is tartós javulást lehessen elérni.
„Ha valaki eljut odáig, hogy kimondja: igen, gondom van a vizelettartással, az már az első, nagyon fontos lépés a gyógyulás felé. Ne érje be betétekkel és trükkökkel, hanem kérjen segítséget. A cél nem a tünetek elviselhetővé tétele, hanem az, hogy a probléma gyökerét oldjuk meg, amennyire csak lehetséges” – foglalja össze az urogynekológus.
További információkért és gyakorlati tanácsokért hallgassa meg a Budai Egészségközpont BEKezdés podcastjának urogynekológiáról és inkontinenciáról szóló adását.
Budai Egészségközpont
Pribelszki-Faragó Emese
+36 70 647 5990
emese.farago@bhc.hu, sajto@bhc.hu
Morpho
Maros Enikő
+36 30 510 8144
