Így élesztünk újra– a Mentőalapítvány felmérte tudásunkat Október 16-án, az Újraélesztés nemzetközi napján a laikus újraélesztés fontosságára hívja fel a figyelmet az Országos Mentőszolgálat Alapítvány.
Ez alkalomból közzétették országos, nagymintás kutatásuk eredményeit is.
A felmérés során arra voltak kíváncsiak, tudjuk-e mi a teendő, ha újra kell
élesztenünk valakit. De vajon az elméleti tudás elegendő ahhoz, hogy a
gyakorlatban is hőssé váljunk?
A kérdőív 12 kérdésen keresztül vezette végig a kitöltőt az újraélesztés folyamatán
kezdve attól, hogy rátalál az eszméletlenre, kitérve a mentő hívására és a
mellkaskompresszió helyes végzésére, egészen a mentők kiérkezéséig.
Stayin’ Alive
A nem reprezentatív online kutatáson 8500 fő vett részt, ők átlagosan 74%-ban adtak
meg helyes válaszokat. – A legfontosabb a felismerés. Ha eszméletlen, földön fekvő
embert látunk, merjünk odalépni hozzá, óvatosan rázzuk meg a vállát, és kérdezzük
meg jó hangosan, hogy hogy van, segíthetünk-e neki. Ha nem reagál és légzése
sincs, akkor barátkozzunk meg a gondolattal, hogy nekünk kell megmentenünk az
életét. Nekünk és nem másnak, hiszen az első 3-4 perc kritikus, és nincs mentőautó,
ami ennyi idő alatt kiér – fekteti le az alapokat dr. Czakler Éva.
A legfontosabb tévhitek
A Mentőalapítvány elmondta, a kutatás eredményei bizakodásra adnak okot,
érezhetően évről évre fejlődik az újraélesztési tudás és hajlandóság. Azonban még
mindig vannak olyan tévhitek, amiket muszáj eloszlatni. Ilyen például, hogy a sérültet
kényelembe kellene helyeznünk. 5-ből átlagosan 1 ember gondolta úgy ugyanis,
hogy mindenképpen valami puhát kell helyezni a földön fekvő feje alá. –
Semmiképpen ne tegyük ezt, bármennyire is lovagiasnak tűnik kipárnáznunk valaki
fejét a kabátunkkal. Csak azt jegyezzük meg, hogy hanyatt fekvő helyzetben,
valamilyen kemény talajon legyen a beteg, így pumpáljuk a mellkasát. – hívja fel a
figyelmet a doktornő.
Ha pedig megállapítottuk, hogy a földön fekvőt újra kell élesztenünk, első dolgunk a
mentők hívása legyen. De csak akkor, ha egyedül vagyunk. – Bármilyen furcsán is
hangzik, de ha vannak körülöttünk segítők, akkor ne a mentő hívásával bíbelődjünk.
Kezdjük meg az újraélesztést, kérjünk segítséget, kiabáljunk, valaki hívni fogja a
mentőket. Ha egyedül vagyunk, és nincs a közelben segítség, akkor viszont előbb
gyorsan tárcsázzuk a 112-őt, hangosítsuk ki a telefont és tegyük magunk mellé –
hangsúlyozza Czakler Éva. És hogy hogyan végezzük laikusként a
mellkaskompressziókat? Csuja Imrével készült szórakoztató edukációs kisfilmjükben
néhány évvel ezelőtt ezt is bemutatták:
Csak semmi szájból szájba
A kutatás arra is rávilágított, hogy sokan (a kitöltők több mint negyede) úgy gondolja,
hogy muszáj szájból-szájba is lélegeztetni a bajbajutottat, akkor is, ha nem tudják,
hogyan kell. – Csak a mellkas nyomásával is életet menthetünk. Ha nem tudjuk,
hogyan kell végezni a befúvásokat, bizonytalanok vagyunk, akkor csak kulcsoljuk
össze a kezünket, és 5–6 centiméter mélyen, gyors, határozott mozdulatokkal
nyomjuk meg a beteg mellkasát középen, körülbelül másodpercenként kétszer. –
Világít rá Czakler Éva.
Ne parázz, sokkolj! avagy a defibrillátor használata
A laikus újraélesztés alapja a mellkaskompresszió, de jó, ha tudjuk, hazánkban
számos helyen található bárki által használható félautomata defibrillátor. És ami
ennél is fontosabb, semmilyen képzettség nem szükséges használatukhoz. – Sokan
még mindig úgy gondolják, hogy a defibrillátor valamilyen mitikus eszköz, amit nem,
vagy csak egy tanfolyam, képzés elvégzése után használhatnak. De azok a
készülékek, amiket pályaudvarokon, stadionokban, bevásárlóközpontban és egyéb
nyilvános helyeken találhatunk, nem ilyenek. Bárki használhatja őket, sőt, használja
is őket, ha megtörténik a baj, mert a gép azt is megállapítja, hogy szükség van-e
egyáltalán a sokk leadására. Ezt sem nekünk kell tehát eldöntenünk. Mi csak azzal
foglalkozzunk, hogy valaki szaladjon a készülékért, amilyen gyorsan csak tud, amíg
mi a mellkasnyomásokat végezzük.
Az eredményeket tehát „jóra” értékelte a Mentőalapítvány, de Czakler Éva fontosnak
tartotta hangsúlyozni, hogy ezek elméleti kérdésekre adott elméleti válaszok voltak –
Teljesen más a történet, ha előttünk esik össze valaki az utcán, körbenézünk és azt
látjuk, hogy senki, de senki nem fog odamenni. Ilyenkor a legfontosabb, hogy
merjünk cselekedni. Egy kis bátorsággal életet menthetünk. Szomorú, de igaz:
akihez odaléptünk, már meghalt, ártani nem tudunk neki, csak segíteni.
