A közmondáskutató a kifejezések tengerébe száll alá, mint a Kon-Tiki expedíció tagjai

Interjú Balázsi József Attilával

A közelmúltban jelent meg Balázsi József Attila Szólásbúvárlatok című könyve régi szólásainkról és közmondásainkról. A szerzővel Cserháthalápy Ferenc, a kiadó munkatársa beszélgetett a szótárírás műhelytitkairól és közmondáskutatásról.

Cserháthalápy Ferenc: Ön nem az egykötetes szerzők közé tartozik. Eddig három önálló könyve jelent meg a TINTA Könyvkiadónál: Virágnak mondod, pedig nem az… (2002), Hasonlatszótár (2017), A sas egyedül repül (2017), s a kiadó igazgatójával, Kiss Gáborral közösen szerkesztették a Népies szólások, közmondások és életbölcsességek enciklopédiáját és a Jókai-enciklopédiát (2020). A Szólásbúvárlatok címet viselő legújabb munkája a magyar szókincs laikusok számára kevésbé ismert területét, a régies, elavult vagy népies szólásokat és közmondásokat, illetve művelődéstörténeti hátterüket mutatja be 50 fejezetben. Hogyan áll össze egy ilyen gyűjtemény?

Balázsi József Attila: Sajnos, magától nem áll össze: össze kell állítani, meg kell szerkeszteni. Minden nyelv szókincse kimeríthetetlen, a szerző-szerkesztő ízlésétől függ, hogyan, milyen szempontok szerint válogat belőle. A szólások, közmondások bemutatásakor többnyire a tematikus elrendezés a szokásos. De erre is kétféle megoldás kínálkozik. Szemezgethetek aszerint, hogy milyen jelentéstartományból származik egy-egy kifejezés. Például a vadászat területéről valók a következők: kínlódik, mint a fába szorult féreg, kiveti a hálóját vkire, bottal üthetik a nyomát. Lehet a rendezés szempontja az is, hogy mit óhajtok kifejezni. Mondjuk az öregséget. A férfi lehet vén szivar, mindkét nembeli személy múmia, s aki öregkorában már nehezen képez bizonyos hangokat, az a hamut is mamunak mondja.

Cs. F.: Ha kialakultak a szerkesztési szempontok, milyen további lépések következnek?

1. J. A.: A legnehezebb a feldolgozandó anyag összerendezése. Minden fejezetnek megvan a belső logikája, amelyet a benne szereplő szólások, közmondások szabnak meg. Ugyanakkor figyelembe kell vennem az egyes részek közötti kapcsolatokat, párhuzamokat is. Éppen ezért, ha valamely jelentésre további példák vagy párhuzamok találhatók a kötet más fejezeteiben, erre illik utalnom. Egyes kifejezések elterjedtségét a források sokrétűsége is bizonyítja. Az idézetek zömmel klasszikusainktól származnak, de kisebb számban akadnak köztük újságcikkek, reklám- vagy dalszövegek is. A fejezetcímek közül 24 valamilyen népköltészeti alkotásból (meséből, dalból), prózai vagy verses irodalmi műből, illetve hivatalos iratból vett idézet: Eszik néha egész nap, iszik rá, mint a csap; Mondja meg milyen állat Ön, s én úgy fogom szólítani!

Cs. F.: Miért Szólásbúvárlatok a kötet címe? Nekem kissé régiesnek tűnik a szó.

1. J. A.: Úgy vélem, ezt nem nagyon kell magyarázni. A búvár a tenger mélyére merül, hogy tanulmányozza kápráztató élővilágát, a nyelvtörténész, a közmondáskutató pedig a kifejezések tengerébe száll alá, hogy közelebbről vegye szemügyre a ma már gyakran elhomályosult motivációjú szólásokat, közmondásokat. Ezek híven őrzik a régi korok szokásait, hagyományait, a kihalt mesterségek szókincsét. A búvár eleinte csak vízbe merülő élőlényt (embert vagy madarat) jelölt, később alakult ki ’kutató’ jelentése. Már Földi János versében olvashatjuk: „A’ Magyar régiség ’s lett-dolgok Búvárja” (Kornides Dániel halálára, 1786). Búvárkodik igénk ’kutat’ jelentése a nyelvújítás korában keletkezett, s ennek származéka a búvárlat ’kutatás’. Egyáltalán nem érzem régiesnek, inkább választékosnak nevezném.

Cs. F.: Mi alapján válogat a lemerülő nyelvbúvár a frazeológia tengeréből?

1. J. A.: Heyerdahl 1947-es Kon-Tiki-expedíciója bebizonyította, hogy a polinéziai szigetvilágra balsafa tutajaikkal eljuthattak a dél-amerikai indiánok is. Könyvében a norvég tudós leírja, hogy gyakran buktak víz alá búvárkosarukban (légzőkészülék nélkül!), hogy el-elgyönyörködjenek az ottani élet roppant változatosságában. Nekem jóval könnyebb a dolgom: cápatámadástól aligha kell tartanom, noha az emberi nyelv változatosságát, sokszínűségét én is lélegzetvisszafojtva figyelem. Odalenn a mélyben a halak és egyéb vízi élőlények jönnek-mennek, egyedül vagy csapatosan ‒ ugyanígy hemzsegnek a nyelvben a szólások, közmondások, átvitt értelmű kifejezések. Némelyek magányosan, mások szinonimáikkal együtt vesznek részt gondolataink érzékletes kifejezésében.

Cs. F.: Van-e kedvenc témaköre?

1. J. A.: Akad egynéhány. Először száz témát választottam ki, s kezdtem el formába önteni. Hamar rájöttem, hogy ez túl nagy falat: csak azokat hagytam meg, amelyekhez vagy gazdagabb anyag állt rendelkezésemre, vagy ilyen-olyan okból kedvesebbek voltak szívemnek. Néhány kifejezésről, közmondásról vagy témakörről (az apostolok lován jár, emlegetett ördög megjelenik, a köpés néprajza és frazeológiája, állatnevek megszólításként) korábban önálló tanulmányt írtam. Megszüntettem a fejezetek közötti kisebb-nagyobb átfedéseket is. Külön elemeztem a ’sohasem’ jelentésű szólásokat, ezért az időmeghatározást taglaló passzust kihagytam. Ugyancsak töröltem a társadalmi helyzetet bemutató frazeológiát, mivel bekerült a kötetbe az anyagi jólétről szóló. Például magyarul: Két kézzel szórja a pénzt, franciául: Arannyal van kivarva valaki, tatár nyelven: Egyik keze vajban, másik keze mézben.

Cs. F.: Mi ösztönözte a kötet megírására?

1. J. A.: Én ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely gyermekkorában nem ismerte sem az internetet, sem a mobiltelefont. Mit csinált az a gyermek, amelyik már megtanulta a feladott leckét, megírta a házi feladatot, amelyiknek nem kellett testvérkéjére vigyáznia, de nem volt kedve játszani? Olvasott. Ha az érdeklődése krónikus méreteket öltött, falta a könyveket. Én szerettem a távoli, egzotikus tájakon játszódó kalandos történeteket, Verne, Cooper regényeit. Olvasmányaim révén kötöttem ismeretséget, majd életre szóló barátságot más nyelvekkel. Épp ezért itt nem tartom ildomosnak az idegen nyelv elnevezést. Gimnazistaként rádöbbentem: az engem érdeklő témákról szóló angol, német és orosz nyelvű irodalommal Dunát lehet rekeszteni, viszont anyanyelvemen nincs róluk szinte semmi. Elhatároztam: ha felnövök, megírom azokat a hiányzó könyveket. Ennek most jött el az ideje.

Cs. F.: Mikor, hogyan alakult ki a szólások, a közmondások iránti érdeklődése?

1. J. A.: Ez szorosan kapcsolódik az előbbi témánkhoz. A nyelvek iránti vonzalmam létrejöttében fontos szerepet játszottak a regényekben előforduló nyelvi játékok, a magyar és egyéb nyelvű szólások, közmondások. Különösen tanulságosnak tartom a klasszikusok műveihez fűzött jegyzeteket, szómagyarázatokat. A debreceni Benedek Elek Gyermekkönyvtárban, ahol általános iskolásként hetente többször megfordultam, gyakoriak voltak az irodalommal, nyelvvel kapcsolatos foglalkozások. Felső tagozatosként magam is részt vettem ilyen vetélkedők lebonyolításában. Ezenkívül értékes szellemi poggyászt kaptam magyartanáraimtól is.

Cs. F.: Elámul az ember a kötetben található szólások és közmondások bőségén. Az átlagember ennek csak töredékét ismeri, s annak is csak kis részét használja. Honnan gyűjtötte Ön ezt a hatalmas anyagot?

1. J. A.: Minden tudományos jellegű írás értékét a benne foglalt gondolatok és a felhasznált források határozzák meg. Manapság nehéz dolga van bárkinek, aki írásra adja a fejét, hiszen aligha akad olyan tudományterület, amelynek a teljes irodalmát áttekinthetné. Ebben a kötetben is vannak aránytalanságok, amelyek az egyes nyelvek frazeológiájának feldolgozottsági fokától függnek. Hiszen még az európai nyelvek közül sincs mindegyiknek frazeológiai szótára, nem beszélve a kihalás szélén álló nyelvekről. A nagy nyelveknél igyekeztem a leggazdagabb forrásmunkákat felhasználni. Összehasonlításul: az orosz szólásszótár 40 000-nél több szólást és szólásvariánst közöl, míg az ötven beszélővel rendelkező evia nyelvet bemutató könyvecske 234 közmondást. Ebből a nyelvből van a következő mondás: Ha szereted a kutyát, a bolhát is szeretned kell! Mindezt fontosnak tartottam az irodalomjegyzékben is feltüntetni. Hiszen egy ilyen kötetnek az is feladata, hogy további olvasmányokkal lássa el az érdeklődő Olvasót.

Cs. F.: Honnan származik az ötlete, hogy idegen nyelvű példákat is adjon a fejezetek végén? Ha jól tudom, 79 nyelv különféle kifejezései gazdagítják a magyar anyagot.

1. J. A.: Nélkülük a kötet csonka maradt volna. Ezek a párhuzamok azt a célt szolgálják, hogy az Olvasó világosan lássa: a különféle nyelvek ugyanazt a gondolatot nemegyszer hasonló vagy azonos eszközökkel fejezik ki. Ugyanis a nyelvet az emberi gondolkodás hozta létre, így a különböző nyelveket tömérdek szál fűzi egybe: a metaforaalkotás szabályszerűségei sem térnek el egymástól. Ennek köszönhetően a frazeológiában is sok egyezés található. Lássunk három példát. Az egy csónakban eveznek ’azonos helyzetben vannak’ szólás megfelelői: kínai egy csónakban kelnek át a folyón, holland egy ladikban ülnek együtt, mongol egy csónakban ülnek. A három a magyar igazság ’úgy teljes valami, ha eléri a hármat’ szólás idegen nyelvi párhuzamai: azeri a három szerencsés szám, holland minden jó dolog háromból áll, kínai semmit sem csinálnak háromnál többször. A bogaras ’hóbortos’ angolul bogaras, bolgárul bogarak döngicsélnek a fejében, zuluul bogár van az agyában.

Cs. F.: Ez igen érdekes és elgondolkodtató. Azonban az idegen nyelvi közmondásokban tükröződik más népek miénktől eltérő világfelfogása is. Mondana erre is néhány példát?

1. J. A.: Természetesen, eltérések is jócskán adódnak, hiszen minden nyelv az emberi környezet lenyomata. Épp ezért a következő közmondások képi világa elárulja, hogy a világ mely tájékáról származnak. Néhány állatos példa: a bivaly áráról egyezkednek, míg az a vízben lustálkodik ’előre iszik a medve bőrére’ (hindi), a keselyű mondja, hogy a cibetmacska büdös ’bagoly mondja a verébnek: nagy fejű’ (asanti ‒ Ghána), a teve nem látja a saját púpját, csak a fivéréét ’más szemében a szálkát megleli, magáéban a gerendát feledi’ (eve ‒ Ghána).

Cs. F.: A Föld nyelvi bőségénél maradva: említene néhány, nálunk kevésbé ismert vagy teljesen ismeretlen nyelvet, amelyből példákat hoz?

1. J. A.: Napjainkban a világon mintegy 4-5000 nyelvet beszélnek. Én hatvanöt nyelvből hozok metaforikus jelentésben használt szavakat, a szólásokat és közmondásokat. Forrásaim között kevésbé ismert afrikai nyelv például a bemba, herero, igbo; indiai nyelv az asszámi, kannada, maráthi; s végül akad példa a vietnami brú nyelvből és a hawaiiból is. Az asszámi nyelv közmondása: Ha az anyós szerét ejtheti napjában háromszor jön látogatóba. A mai nyelvek nyelvtörténeti korszakaiból is vannak szólások: óangol, középholland, középfelnémet. Kihalt az ószláv, amelynek nincs mai folytatása, csak távolabbi rokonsága: a délszláv nyelvek.

Cs. F.: Kinek, milyen olvasórétegnek ajánlja a kötetet?

1. J. A.: Könyvem nem a szakember számára készült, hiszen az hivatásából adódóan folyton a régebbi korokban készült szövegekkel dolgozik, és sokat ismer a bennük előforduló régies frazeológiából. Azoknak a laikusoknak szánom, akiket hozzám hasonlóan elbűvöl a nyelv kifejezéskészlete, akik nem elégszenek meg a mai király szóval tetszésük kifejezésére, hanem ismerik és használják archaikusabb szinonimáit is, mint pompás, rendkívüli, elragadó, páratlan, ragyogó, fenséges… Elsősorban a kül- és belföldön élő magyar anyanyelvű egyéneknek írtam, de haszonnal forgathatják a nyelvünk és kultúránk iránt érdeklődő külföldiek is. Leginkább annak örülnék, ha az érdeklődők a régi szólásokat, közmondásokat nem csupán olvasgatnák, hanem néha használnák is.

Cs. F.: Min dolgozik jelenleg? Mik a tervei?

2022. J. A.: A TINTA Könyvkiadónál már jelent meg angol, olasz, orosz és spanyol közmondáskötet. Ebbe a sorba illeszkedik bele az a válogatásom, amely nemcsak 1400 orosz közmondás szó szerinti fordítását és magyar megfelelőjét közli, hanem a megértésükhöz szükséges művelődéstörténeti magyarázatokat is. Remélhetőleg ez a munkám is 2022. elején már kapható lesz. Jelenleg a leggyakoribb angol elöljárókról írt könyvemen végzem az utolsó simításokat.