Tisztelet a hősöknek, a magyar szabadságot életük árán is védelmező ’56-os szabadságharcosoknak. Három és fél évtized – ennyit vártunk mindannyian a szabadságra 1956 után, amikor eljött az úgynevezett „rendszerváltozás”. Aztán azóta is eltelt 30 év, és már a napnál is világosabb, hogy Magyarországon nem történt valódi rendszerváltás. Elhittük, hogy ezentúl soha, senki nem akarja meghatározni, hogy mit valljunk a világról, hogy senki nem vetemedik arra, hogy elhallgattassa azokat a polgárokat, akik nem értenek egyet a hatalommal. Szabadon versengő pártokat, független állami intézményeket, hatóságokat, széleskörű sajtószabadságot reméltünk, vagyis jogállamot és demokráciát. Ehhez képest jogállamiságból és demokráciából rosszabb a helyzet, mint a Kádár-rendszer legvégén. Ma, a szabadságszerető magyarok ideológiai különbségektől függetlenül nem hunyhatnak szemet a jogállamiság lebontása felett. Az 1956-ban és 1990-ben megfogalmazott álmainkból csúfot űző, féldiktatúrát kiépítő, velejéig korrupt Orbán-kormány se nem nemzeti, se nem demokrata. Ezért kár volt 30 évvel ezelőtt beszédet mondania a miniszterelnöknek Nagy Imre újratemetésen. A polgári Magyarország helyett valami egészen más épül, 10 éve újra a KISZ-titkári szemlélet dominál, a bolsevik tipusú hatalomgyakorlás európai mértékkel nézve is példátlan és aggasztó.
Emlékezzünk ma az ’56-os forradalom valódi hőseire, s álljunk ki együtt egy szabad, polgári Magyarország eszménye mellett. Találkozzunk délután a Műegyetem rakparton, ahol 2020-ban ismét egyetemisták tüntetnek a szabadságért!
