A nyugdíjrendszereket is fenyegeti a világjárvány következtében kialakuló válság – derül ki az Aegon Nyugdíjfelkészültségi Kutatás 2020-as adataiból. A nemzetközi kutatás adatai szerint, miközben az aktív dolgozók a nyugdíjjövedelmük 24%-át a munkaadók által üzemeltetett munkahelyi nyugdíjkonstrukcióktól remélik, a pandémiás helyzet a munkaadók jövedelmezőségét, így a vállalati nyugdíjprogramokat is veszélyezteti. A kutatás megerősítette, az életre szóló munkahely már a múlté, az pedig, hogy valaki a nyugdíjkorhatár elérésével egyik napról a másikra nyugdíjba menjen: luxus.
Miközben az országok az elmúlt több mint egy évszázad legsúlyosabb közegészségügyi válságával küzdenek, a koronavírus-járvány, illetve az azzal együtt járó gazdasági hanyatlás tovább rontotta a nyugdíjrendszerek amúgy is instabil állapotát, különösen a jövőbeni kilátásokat – a többi között erre világít rá a 2020-as eredményeken keresztül a világ számos országában végzett Aegon Nyugdíjfelkészültségi Kutatás. A gazdaság hanyatlása, a pénzügyi piacok mélyrepülése, a vállalkozások tömeges megszűnése, valamint a munkanélküliség emelkedése külön-külön is óriási kihívást jelent, de e hatások együttese új stratégiákat követel mind a munkaadók és a munkavállalók, mind az állam részéről.
Ehhez képest a kutatásban részt vett munkavállalók csupán 35%-a nyilatkozott úgy, hogy van tartalékterve, illetve mindössze 17%-a mondta azt, hogy rendelkezik előre átgondolt, felépített stratégiával arra az esetre, ha már a tervezett nyugdíjba vonulást megelőzően kénytelen lenne abbahagyni a munkát. A statisztikát súlyosbítja, hogy 36%, vagyis minden harmadik megkérdezett úgy látja, munkaadója nem is segíti a nyugdíjra való felkészülését.
A megkérdezett munkavállalók 52%-a mondta azt, hogy jelenleg részesül valamilyen munkahelyi nyugdíjprogramban, igaz, ez nem feltétlenül jelent munkaadói hozzájárulást.
Ezen adatok tükrében nem meglepő, hogy 2020-ban az Aegon Nyugdíjfelkészültségi Index (ARRI) nem tudott elmozdulni a 0-tól 10-ig terjedő skála – közepes szakaszát jelentő – 6-os értékéről, és ezen mutatószám javulása a közeljövőben feltehetően nem is várható, hiszen a mostani, koronavírus okozta gazdasági válsághelyzetben a munkaadók számára már önmagában a jövedelmezőség fenntartása is rendkívüli kihívást jelent, sőt, jelentős részük elbocsátásokra kényszerül.
Mindez hosszútávú kockázatokra is rávilágít, különösen annak tükrében, hogy – a felmérés adatai szerint – a dolgozók majdani nyugdíjjövedelmük 24%-át a munkaadók által üzemeltetett munkahelyi nyugdíjkonstrukcióktól remélik. Ugyanakkor az is fontos tényező, hogy az állami nyugdíjrendszerek kihívásai miatt az egyénekkel szemben is fokozódik egyfajta elvárás, miszerint vegyék ki jobban a részüket nyugdíjaskori jövedelmük előteremtéséből. A jelentés szerint éppen ezért a munkaadóknak, még a koronavírus-járvány jelentette nehéz helyzetben sem szabadna megfeledkezniük arról, hogy sokszor akár aprónak tűnő, a dolgozóik életében mégis meghatározó jelentőségű intézkedéssel segíthetik munkavállalóikat: például szakképzéssel, vagy oktatással. Ez amellett, hogy alapvető munkaadói érdek, az állam számára is hasznos.
A 2020-as adatokból az is kiderül, a dolgozók mindössze 34%-a tervez úgy, hogy a nyugdíjkorhatár elérésével egy csapásra felhagy a munkával és nyugdíjba vonul, 57%-a fokozatos nyugdíjba menetelre számít, valamint arra, hogy valamilyen formában nyugdíjas éveiben is dolgozni fog. A nyugdíjas korukban dolgozni szándékozók fele ezt nem anyagi, illetve megélhetési okokkal indokolta, hanem azzal, hogy idősebb éveiben is aktív szeretne maradni és nem akar szellemileg leépülni. A legtöbben úgy látják, nyugdíjasként a jelenlegi jövedelmük durván kétharmada biztosítaná számukra a kényelmes öregkort, ám a megkérdezettek csupán egynegyede érzi úgy, hogy jó úton halad ennek elérése érdekében.
Bár a munkavállalók több mint fele igényelné, hogy a korhatár betöltésekor fokozatosan menjen nyugdíjba, mindössze 24%-uk érzi úgy, hogy jelenlegi munkahelyén az idősebb korosztály számára is kínálnak megfelelő munkaköröket, és csupán 28%-uk mondhatta el munkaadójáról, hogy megteremtette annak lehetőségét, hogy a dolgozói idővel teljesről részmunkaidősre váltsanak. A válaszadók egyharmada (33%) azonban úgy látja, munkaadója semmit nem tesz a többgenerációs munkahely megteremtéséért – pedig akkor akár élete későbbi szakaszában is folytathatná a munkát.
Mindez felveti a foglalkoztatási és nyugdíjjuttatási hordozhatóság szükségességét: a válaszadók 58%-a egyetért azzal, hogy az „életre szóló munkahely” ma már a múlté.
A jelentés végezetül rámutat arra is, hogy a munkahelyi nyugdíjprogramba történő automatikus beléptetés mellett a munkaadók professzionálisan kezelt befektetési lehetőségekkel, szolgáltatásokkal is támogathatják a munkavállalókat. Ezek lehetnek speciális nyugdíjcélú pénzügyi termékek, illetve tanácsadói alapú vagyonkezelések, amelyek keretében a dolgozók az egyéni kockázatviselési hajlandósághoz mérten és a nyugdíjba vonulásig hátra lévő időhöz igazodva fektetik be megtakarításaikat. Emellett ugyancsak fontos a professzionális, személyes nyugdíjtakarékossági cselekvési terv kidolgozása és a független pénzügyi tanácsadókkal történő konzultáció ösztönzése.
