Jelenleg is fut a kormány reklámja a megfelelő csatornákon, naponta találkozunk vele, többször is, ha akarjuk, ha nem.
S mit is mond a miniszterelnök?
Összefogtunk, hogy támogassuk azokat, akik értünk küzdenek
– Kórházakban rendelőkben dolgozókat, a mentősöket
– Az eladókat, a gyógyszerészeket és a tanárokat
– És a bátor önkénteseket…
Akiknek mind, mind köszönet jár, ahogyan még sokaknak másoknak. De kiket támogatott a kormány?
A multikat, az oligarchákat, a haverokat….
A tanárokat, szociális dolgozókat, önkénteseket, eladókat, kukásokat és másokat, akik mindennap dolgoztak a járvány idején – egészen biztosan nem, még az egészségügyi dolgozók sem kapták meg az egyszeri bruttó 500 ezer forintos juttatásukat – bármennyit is dolgoztak értünk.
Erős túlzás lenne azt állítani, hogy senki sem maradt egyedül, senkit sem hagyott magára az állam…
Mészáros Lőrinc és a baráti kör mostanában luxus szállodákra kap közpénzt, illetve az adófizetők pénzét kapják számolatlanul. A nemzet kap emlékezetpolitikát, hogy ne gondoljon a jövőre. A nép kap konzultációs ívet, hogy ne gondoljon a mára. Az emberek kapnak gyűlöletpolitikát, hogy ne gondoljanak a múltra, a magyarok nagyjaira.
Az önkormányzatok plusz feladatokat kaptak bőven – de cserébe elvonták a forrásaik jelentős részét…
A Fidesz is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kelet-magyarországi régió ilyen kiszolgáltatott és nehéz helyzetben van jelenleg. Különösen itt lenne nagy szükség a miniszterelnök által említett, bár érdemi cselekvés szintjén meg nem valósuló támogatásoknak.
Közben mindenkit elkápráztató budapesti tűzijátékra készül a magyar kormányfő. Irodája ablakából szeretné csodálni a pénzégető és környezetkárosító fényjátékot.
Az üres, szemfényvesztő milliárdos propaganda helyett tegyen végre valamit az emberekért, a saját maga reklámozására szánt összeget fordítsa a hátrányos helyzetben lévő települések felzárkóztatására.
Kendernay János,
az LMP társelnöke
