Houston, akadt egy kis problémánk! A katásokat érintő járulékkedvezmények a vállalkozók körének kisebb részére vonatkoznak csak, és ahogy már korábban is jeleztük, kimaradtak abból az idegenvezetők, a nyelvtanárok, az újságírók, a fotósok és számos olyan szakma képviselői, amelyekben most nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehet bevételt realizálni.
Önmagában szegénységi bizonyítvány az is, hogy a vírus betörése után egy hónappal még mindig erről a témáról kell vitatkozni, de látni kell, a kormányzat „kozmetikai jellegű” segítségnyújtásával itt nem lehet érdemi eredményt elérni. A valódi megoldás a Jobbik Magyar Munkahelyvédelmi Alapja lenne, amely az átlagbérig minden bajba került magyar fizetésének legalább 80%-át szavatolná. Ebben az esetben a nem a kedvezmények „látványpékségében” járnánk, hanem valódi mentőövet tudnánk dobni. Ám amíg ezt nem tudjuk szó szerint keresztül erőltetni a rendszeren, addig elengedhetetlen, hogy a járulékkedvezmények minden egyes kisvállalkozót megillessenek!
A kamarai tagdíjak tekintetében szintén joggal merül fel egyfajta moratórium igénye, főleg azokon a területeken, amelyeken semmiféle, a korábbihoz hasonló szintű munkavégzés fizikai lehetősége nem adott. A fentiek igényét erősíti az is, hogy több vezető sajtóorgánum leépítésekre kényszerült, máshol a munkaidőt és azzal együtt esetlegesen a fizetést is csökkenteni kellett, pedig talán soha nem volt szükség akkora mértékben a kiegyensúlyozott tájékoztatásra, mint napjainkban. Szembeötlő, hogy még az anyagiakban jellemzően dúskáló kormányzati csatornákon is régebbi műsorokat ismételgetnek, a magazinműsorok egy része pedig szó szerint áll. A reklámpiac szintén tele van katás vállalkozókkal, márpedig mostanra ez a szegmens is befagyott.
A beavatkozás igénye több mint sürgető, mert ez most nem az izmusok ideje, hanem sokkal inkább a szociális védőháló befoltozásáé és az azonnali segítségnyújtásé.
Z. Kárpát Dániel, a Jobbik alelnöke
