Legújabb törvénytervezetében az Országgyűlés felszólítja a kormányt, hogy 2020. szeptember 30-áig szüntesse meg a túlzsúfoltságot. A Magyar Helsinki Bizottság szerint is a börtönkörülmények javítása vezethet a kártérítések hosszútávú csökkenéséhez. Csakhogy ez nem olyan egyszerű, mint ahogy a tervezet írói elképzelik. Nem értjük, miből gondolja az Igazságügyi Minisztérium, hogy most majd hét hónap alatt sikerülni fog, amit a kormány öt év alatt sem volt képes megvalósítani.
Amennyiben a kormány szélesebb körben tette volna lehetővé a szabadságelvonással nem járó szankciók alkalmazását, és például felépítette volna azt az öt börtönt, amelyet 2015-ben (2019-es határidővel) beígért, akkor már nem kellene kártalanítást fizetni a fogvatartottaknak.
A Magyar Helsinki Bizottság szerint nem a kártalanítások kifizetése, hanem az emberhez méltó körülmények biztosítása az igazi megoldás. Ez úgy érhető el, ha
több férőhely áll rendelkezésre;
csak olyanok kerülnek börtönbe, akiknek tényleg ott a helyük, és csak annyi ideig, ameddig feltétlenül szükséges;
és a szabadságvesztés legalább egy részét a börtönön kívül is végre lehet hajtani azok esetében, akiknél ez jól szolgálja a büntetés célját.
Hogyan csökkenthető a börtönzsúfoltság?
A börtönépítésekről sok szó esik, egyelőre kevés férőhelyet sikerült létesíteni. Ha előbb-utóbb lesz is elég börtön, nem világos, ki fog bennük dolgozni, a büntetés-végrehajtásban kritikussá váló létszámhiány már így is szinte fenntarthatatlanná teszi a börtönrendszert. Az állomány létszámának növelése nélkül ez nem fog menni. Ehhez azonban vonzóvá kell tenni a pályát érzékelhető bérnöveléssel, nyugdíjkedvezménnyel és egyéb juttatásokkal.
Csökkenthető a fogvatartottak száma, ha kevesebben, illetve rövidebb időre kerülnek be, azaz ha csak az megy börtönbe, akitől tényleg meg kell óvni a társadalmat, mert veszélyes. Szeptember 30-ig végre átgondolhatja a jogalkotó, vajon továbbra is tényleg szabálysértőkkel, köztük hajléktalanokkal kívánja-e duzzasztani a létszámot.
Ki kellene szélesíteni azoknak az intézkedéseknek a körét, amelyek nem csak a létszámot csökkentik, hanem a reintegrációt is segítik. Tavaly január 1. és november 30. között 3548-an kerültek reintegrációs őrizetbe, vagyis a büntetése végét ennyi ember tölthette le otthon a szükséges biztonsági intézkedések mellett. Ez is valami, de a szám növelhető.
Nem lesz egyszerű feladat szeptemberig megoldani a túlzsúfoltságot akkor sem, ha statisztikai trükköket vetnek be, és nem a valós mozgástér fog számítani, hanem papíron beleértik majd a mozgástérbe a mosdót vagy szekrényt is. Nem irigyeljük azt, akinek szeptemberig meg kell oldania azt, ami öt év alatt nem sikerült, főleg hogy küszöbön állnak olyan intézkedések is, amelyek a fogvatartotti létszámot jelentősen növelhetik. Így például önmagában már a feltételes szabadságra bocsátás kizárása is jelentősen növelheti a létszámot.
A Magyar Helsinki Bizottságnak az volt és most is az a célja, hogy a zsúfoltság csökkenjen. Számos anyagot készítettünk erről (részletesen pl. itt). Az emberhez méltatlan fogvatartással nem az a fő baj, hogy kártalanítást kell fizetni miatta, hanem az, hogy törvénysértő, embertelen, és senkinek nem jó, ha olyan emberek érkeznek vissza a társadalomba, akik rosszabb körülmények között éltek, mint ami egy kutyának jár.
EJEB-döntés
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2015-ben kimondta, hogy a börtönök túlzsúfoltsága a megalázó bánásmód tilalmába ütköző, rendszerszintű probléma Magyarországon. A bíróság arra kötelezte hazánkat, hogy tegyen lépéseket ennek megoldására. A börtönök túlzsúfoltságának csökkentésére a kormány akciótervet készített, amiben vállalásokat tett a helyzet megoldására. Ilyen volt például a fogvatartottak számának csökkentése, új börtönök megépítése és a kártalanítási eljárás bevezetése is. Fontos kiemelni, hogy kártalanítás csak azoknak jár, akik nincsenek megfelelő körülmények között elhelyezve.
Kártalanítási eljárás
Jelenleg a szabályozás szerint az elítéltnek panaszt kell tennie az alapjogokat sértő elhelyezési körülmények miatt annál az intézetnél, ahol fogva van tartva. Első körben a parancsnoknak kell megpróbálni orvosolni a helyzetet, ha ezt nem tudja megtenni (mert a kérdéses börtön túlzsúfolt), az országos parancsnokságra kerül az ügy, ahol megnézik, el tudják-e szállítani a panaszost egy másik, kevésbé zsúfolt börtönbe. A kártalanítás lehetősége csak ezután nyílik meg. Tehát ha meg lehetne oldani a megfelelő elhelyezést, akkor nem járna a fogvatartottaknak kártalanítás.
