Tavaly az országgyűlési választások közeledtével (egy héttel az ominózus dátum elött) munkagépek jelentek meg az említett útszakaszon…
A történetet, hogy azok is megértsék, akik nem jártassak ezen a környéken, képzeljünk el egy olyan közel három kilométeres útszakaszt, ahol – nem túlzok mikor azt állítom- az elmúlt negyven évben komolyabb felújításon nem esett át. Jó magyar szokás szerint toldozgattunk-foltozgattunk, miközben az út minősége egyre csak romlott. Azt nem mondom, hogy ez a szakasz volt Magyarország vagy a környék legrosszabb állapotban lévő útja, de benne volt az élmezőnyben. Nemcsak az itt élők életét, hanem az ide látogatók idegrendszerét is próbára tette.
Vissza kanyarodva a tavalyi évhez, volt nem kis meglepetés mikor azt láttam, hogy ezen szakasz felújítása elkezdődött. Úristen! újra aszfaltozzák! – Gondoltam is Boldogkőváralja hamarabb kap „autópálya” minőségi utat, mint a régió. Két napon keresztül folytak a munkálatok, tényleg szépen haladtak egészen a barackosok elejéig.
A harmadik napon talán még az előzőkénél is nagyobb volt a meglepetés…, ugyanis a gépek nyomtalanul eltűntek…. -kérdeztem is magamtól- Ennyi volt…? – és a megmaradt közel egy kilométer…?
A kérdéseimre a választ gyorsan megkaptam „Befejeződött a boldogkőváraljai bekötőút kritikus szakaszának felújítása” – igen így már megértettem, hogy a közel három kilométert felosztották kritikus és nem kritikus szakaszra. Zárójelben jegyzem meg „imádom” a politikai kommunikációt.
Nos, eltelt több, mint egy év…, a kimaradt részt ápolgatják-simogatják, de sajnos eljön az az idő amikor a legjobb ránctalanító krémek is csődöt mondanak, mert ahogyan Nagy Bandó András fogalmazott „az én ráncaimat már csak az úthenger simítaná ki!”
Ha nagyon optimistán nézem a dolgokat, akkor több előnye is van az egésznek. Az út minősége miatt az emberek többsége a faluba beérve már a megengedett legnagyobb sebességgel érkeznek, csökkentve a gyorshajtásból eredő balesetek számát. Én ennek a szakasznak köszönhetem, hogy rájöttem az autóm lengéscsillapítói cserére szorulnak, viszont, ha az íróniát félre teszem ez az egész kicsit szánalmas.
Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy a kritikus szakasz felújítása időszerűvé vált!
Nem tudom kinek van vagy kinek nincs bakancslistája de az enyémen rajta van, hogy egyszer olyan úton érkezzek be a faluba, amelyen nem „érzem”, hogy már közel járok a település határához…
Üveges Péter
