Arra keressük a választ, hogy morálisan indokolt volt egy rendőrnek lelőni a nagyon beteg embert, aki kétségtelenül veszélyt jelentett a környezetének?
Vasárnap kora este az anyja szeme láttára az intézkedő rendőrök lelőttek egy nagyon beteg férfit a Győr melletti Abdán. A férfi családja először a mentőszolgálatot hívta, majd mivel a kiérkező egészségügyisek nem bírtak a dühöngő – valószínűleg skrizofén és depressziós pszichiátriai beteggel, rendőri segítséget kértek. A két riasztott járőr bement a házba de nem tudták lefogni a karddal hadonászó beteget, sőt az egyik rendőrt a fején megsebesítette. Az udvarra kirohanó rendőrök után a beteg férfi is kisietett, és továbbra is életveszélyesen fenyegette kardjával az ott lévőket. A rendőr látva társa vérző fejét, három célzott lövést adott le a betegre, amellyel ki is oltotta az életét. Az ügyben hivatalos vizsgálat indult, méghozzá bűnügyi. Az egyik szomszéd arról beszélt a médiának, hogy tényleg közvetlen életveszélyben voltak, a mentősök is.
A hivatalos vizsgálat lezárulásáig nem sokat tudhatunk meg, de néhány dologra azért felhívnánk a figyelmet – mert véleményünk szerint a médiában eddig megjelent anyagok szinte kivétel nélkül jogos önvédelmet sugallnak. Mi más szemmel közelítenénk meg a tragikus eseményeket – bár hangsúlyozzuk, hogy nem voltunk ott és bizonyára nagyon félelmetes lehetett a beteg férfi viselkedése, erőszakos fellépése.
Csakhogy nagyon súlyosan beteg volt a férfi és pont az volt a fő baja, hogy ezt nem ismerte fel, nem akarta elfogadni és nem is szedte a gyógyszereit. Ilyen ember esetében szinte minden bíróság a büntethetőséget teljesen vagy részlegesen kizárná a beteg részéről. Bár a dühöngő ember valamilyen megfékezésére mindenképpen szükség van, de kérdés, ha ez rendőri intézkedés keretében történik, meghalhat-e a beteg. Mert hangsúlyozni kell, hogy nem bűnözőről, hanem súlyosan beteg emberről volt szó. És a volt-on van a hangsúly, mármint intézkedés közben meghalt. Három célzott lövés egy emberre nem kevés. Sőt kifejezetten sok. Talán, de nem voltunk ott, lehetett volna az intézkedés vége nem halál – ha szakszerűbben, képzettebben kezelik a rendőrök az ügyet. Esetleg mindenki kimenekítenek az ingatlanból és erősítést kérnek, akik szintén nem a beteg lelövésében látják az akció egyetlen lehetséges kimenetelét.
Persze ez nem csak rendőrségi ügy, legfeljebb első hallásra. Magyarországon megoldatlan a súlyos tudat-betegségben szenvedők ellátása. Rengeteg család él ilyen hozzátartozóval minden napi rettegésben. Retteg azért, hogy ne tegyen kárt magában, és retteg azért is, hogy jusson hely a gyógyító intézményekben. Sőt ott kapjon valamilyen elfogadható kezelést. Ma még az orvostudomány nem tud mindenkit ebből a betegségcsoportból sem tünetmentessé tenni. Ezért kellene sokkal több férőhely a 24 órás megfigyelést biztosító intézményekben. Ehhez képest 2007-ben bezárták az Országos Elmegyógyintézetet, közismertebb nevén a Lipótmezői házat.
A történések nem csak a családot érték tragikusan, hanem az egész társadalmat is, amelyik kénytelen elviselni, hogy egy beteg embert, még ha közveszélyes is, csakúgy le lehet lőni.
Kertész Z István
