Először is, a félreértések elkerülése végett, akinek nem inge az alábbi bejegyzés, az ne vegye magára! Őszinte szeretettel üdvözlöm azt a sok-sok nyugdíjas honfitársamat, aki képes a politika manipulációjától függetleníteni magát. Szavazzon bárkire is jó egészséget és sok boldogságot kívánok neki! Viszont van egy olyan folyamat, amit már nem hagyhatok szó nélkül.
Szimbolikus jelenet zajlott le Tusványoson ma. A közönség sorai között Orbán Viktor beszéde alatt füttyögve tiltakozott egy lány, ami szerintem sem volt túl szerencsés formája a tiltakozásnak, de megesik az ilyen. Ami utána jött, az volt a döbbenetes. Az ott álló viktoriánus nyugdíjasokon eluralkodott a lincshangulat. Ajánlom az Index videójának 40. másodperénél a jelenetet, amikor egy szerencsétlen szandis papa sunyin megtapossa a földön fekvő nőt. „Csak egy sorosbérenc!” – gondolhatta.
Azonnal eszembe jutott két ide kapcsolódó emlék a videót nézve. Az egyik a nemzeti ünnepeink, ahol most már rendszeres esemény, hogy hétköznapokon kedves bácsikák és nénikék magukból kivetkőzve ugranak egymásnak, vért akarnak ontani remegő kezeikkel, ordibálnak trágárul és hörgik fel a XX. század minden traumáját.
A másik emlék a múlt heti dunaújvárosi utcai fórumom a piac mellett. Szép számú érdeklődővel sikerült beszélgetnem, de szinte kétpercenként káromkodva szavalta el a TV2 hazugságait egy-egy arra tévedt fideszes nyugdíjas. Húzták maguk mögött a kis bevásárló kosarukat, és ne szépítsük, a szemeikben gyűlölet lobogott, a szájukból pedig a szennyvíz folyt.
Minden tiszteletem a szüleink és a nagyszüleink generációjáé. Az én szüleim is nyugdíjasok. Nehéz dolgokat kellett átélniük, és megérdemelnék a nyugodt és tisztes időskort. Ehelyett viszont az orbánizmus játékszereivé váltak. Történelmi traumáikra, érzelmeikre játszik a kormányfő, azokat nem feloldva, hanem felszítva manipulálja a nyugdíjasokat. Csak azért mert ott van a legtöbb szavazó. Erre pedig nem mentség, hogy annak idején a másik táborral ugyanezt tették a szocialisták.
Hová tart ez az ország? Nézzünk már körül egy pillanatra, párthovatartozástól függetlenül! Itt nem a fiatalok radikalizálódnak, mint máshol a világban. Nem! A magyar fiatalok elmenekülnek innen. Az itthon maradt szüleik, nagyszüleik pedig egymást eszik keserű lélekkel, a megegyezés és a közös országépítés reménytelenségével.
2018 után ennek is véget vetünk. A történelmi traumákat természetesen nem tudjuk meg nem történtté tenni, az egykori sérelmeket, tragédiákat nem tudjuk eltörölni, az elmúlt, elveszett dolgokat sem tudjuk visszahozni. Három dolgot viszont tudunk: hatni, alkotni, gyarapítani. Mi a gyűlölködés és a manipuláció helyett ehhez ajánlunk szövetséget minden magyarnak: jobboldalinak, baloldalinak, idősnek, középkorúnak és fiatalnak egyaránt.
Magyar szívvel, józan ésszel, tiszta kézzel!
