Furcsa fordulatokat hozott a Fideszen belül zajló életmódvita. Jól mutatja a kormánypárti politikusok fejében dúló zűrzavart, hogy míg a fideszes Zsiga Marcell szerint 47 000 forintból is el lehet lenni, addig a Zala megyei közgyűlés fideszes önkormányzati képviselője, Pintér László már arról értekezik, hogy az országgyűlési képviselők tízszer akkora, 470 ezer forintos fizetése is kevés, hiszen abból nem lehet megélni.
A Jobbik joggal teszi fel a kérdést: azoknak a magyar dolgozóknak, akik a nyugat-európai országok munkásainál átlagosan egyharmaddal több órát dolgoznak évente, viszont fizetésük még a szomszédos osztrák szint negyedét sem éri el, a Pintér László-i életnívó mércéje szerint milyen béreket szán a Fidesz? Mi a helyzet azokkal az alkalmazottakkal, akiket egyes fideszes nagyurak törvénymódosítása zokszó nélkül a globális nagytőke rabszolgáivá züllesztett volna, arra kényszerítve az összeszerelő üzemekben foglalkoztatottakat, hogy akár három műszakban robotolva beérjék csupán havi egy pihenőnappal? Nekik mennyiből kelljen megélniük?
Mivel olyan világot képzelünk el – és kormányra kerülve fogunk is megvalósítani –, ahol nem csak ábránd a nyolc óra munkával elérhető emberhez méltó élet, így támogatjuk a Magyar Munkavállalókért Mozgalom által is vallott jogos dolgozói követelést, amely szerint a kormánypártok ne csak üzengessenek Brüsszelnek, hanem kőkeményen képviseljék is: egyenlő munkáért egyenlő béreket!
Amennyiben nem kívánnak kettős mércét alkalmazni egyet a kormánypárti elit, egy másikat pedig az őket az adóikból eltartó munkavállalók számára, akkor úgy illő, hogy a fideszes politikusok által vezetett önkormányzatok is csatlakozzanak a Jobbik béruniós javaslatához.
Ander Balázs, a Jobbik Munkavállalói Érdekvédelmi Munkacsoportjának vezetője és Vámos Csaba, a Magyar Munkavállalókért Mozgalom elnöke
