VARGA RACING TEAM – HELL 23. Miskolc Rallye,
Lángi Attila – Csáki Richard, BMW Z4 M Coupe
Miskolc mindig tartogat valami nehézséget Lángi Attilára számára, akárhányszor csak rajthoz áll az ott megrendezett futamon. Vagy csak szuperrallyval tudják folytatni a küzdelmeket, vagy véglegesen kiesnek. Idén sem történt ez másként: már az első napon műszaki problémák léptek fel a BMW Z4-nél, ami később meg is pecsételte a Lángi-Csáki páros sorsát.
Lángi Attila: Ez a Miskolc Rallye sem múlt el kalandok nélkül… Óvatosan kezdtünk, az első gyorson még tapogatóztunk, illetve próbáltuk megszokni egymás stílusát Ricsivel. Alapvetően hibamentesen teljesítettük a szakaszt, ám a második gyors második felében, a szűk lejtős részen egyszer csak elment a fék, és onnantól fognak a féknélküliség jellemezte a napunkat. Erősen kellett pumpálni a pedált ahhoz, hogy legyen is valami hatása.
A szervizben a fiúk egy fék-hűtőcső beszerelésével próbálták orvosolni a problémát – szó se róla, valamivel jobban tudtuk kezelni utána a helyzetet, de még mindig nem produkálta az igazi hatást. A Garadna-Mályinka szakasz így rendesen kifogott rajtunk, nem volt olyan vicces fék nélkül lejönni arról a gyorsról. A második szervizben fékfolyadék-cserével próbáltunk javítani a helyzetünkön – ismét több-kevesebb sikerrel.
A 3. kör rajtjába már félhomályban álltunk fel, de mivel Balogh Jani és Fogassy Gergő is eldobta a vasat, ezért szépen ránk sötétedett, és mire sorra kerültünk, már az abroncsaink is lehűltek. Komoly panaszkodásra azonban így sem lehet okunk, hiszen a kategória 3. helyén álltunk a nap végén, a helyi erőket képviselő Kovács Zoliék, illetve Rafiék mögött.
Az első nap azonban még semmi volt a másodikhoz képest… Igaz, nagyon jól kezdtük a napot: Lyukóbányán egyedül Alberti Szabiék vertek meg minket, Rafiéknak mi tudtunk adni pár másodpercet. Kánó-Ragály kimaradt Friedmann Zsolték esése miatt, Mályinka-Garadnát viszont túlságosan is elóvatoskodtuk, nem bíztunk a hosszú lefelében a fékben, ráadásul a végére egy defektet is kaptunk.
A következő körben jöttek a cifra dolgok: a lyukóbányai szakaszt még gond nélkül teljesítettük, ám a kánóira, a szombati nappal ellentétben, most inkább a túlzott fékerő volt jellemző. Olyan volt, mintha a kézifék behúzva maradt volna. A kihordásos részeken okozott is ez egy kis fejtörést, mikor a két hátsó kerék satuban megállt, mi pedig össze-vissza farolgattunk. Arról a szakaszról szép lassan lejöttünk, majd a beíróban mondták, hogy valami baj lehet, mert lángolt a hátsó fékünk. A beíró után nem sokkal ez magától megoldódott, de a forró fék miatt ismét beesett a pedál, így mentünk át a következő, mályinkai szakaszra.
A mai napig nem jöttem rá, mi is történt velünk ott, hiszen nem hoztuk ki a sodrából az autót, és nem is mentünk gyorsan vele, mert még bennünk volt a fékprobléma okozta ‘sokkhatás’… De az autózásunknak egy árok állta útját, ahonnan nem tudtunk már kijönni, még nézői segítséggel sem. Ráadásul olyan rosszul érkeztünk, hogy Ricsi nem tudott kiszállni, csak miután kicsit arrébb tolták a nézők a kocsit. És amint kiszállt, a kocsi abban a pillanatban ki is gyulladt. Szerencsére nagyobb volt a füstje, mint a komoly baj, így poroltóval eloltottuk, és az anyagi kár sem jelentős.
A Miskolc Rallyhoz fűződő átkunk tehát most sem szakadt meg. Persze, ez lehetett volna sokkal rosszabb is, nagyobb eséssel (mint ahogy néhány kategóriatársunkkal meg is esett), ugyanakkor úgy érzem, hogy egy biztos 2. helyet dobtam ott be az árokba. Most úgy néz ki, nem kellene többet elindulnom a Miskolc Rallyn… De azért biztos vagyok benne, hogy jövőre is meg fogjuk próbálni, hiszen ettől vagyunk versenyzők. Ám addig is, izgatottan várjuk a 2017-es szezon folytatását!
