– Interjú Fandl Ferenccel új tantermi előadásáról
Diákoknak szóló előadás és foglalkozás készült Kai Hensel német író Klamm háborúja című drámájából a Miskolci Nemzeti Színházban. A 2002-ben Német Ifjúsági Színházi díjjal elismert mű egy paranoiás pedagógus megőrülésén keresztül, szélsőséges pedagógiai szituációk szinte minden lehetséges alapproblémáját körbejárva írja le egy tanár és egy osztály különös háborújának történetét. Fandl Ferencet, a monodráma címszereplőjét és a foglalkozás vezetőjét kérdeztük.
A Klamm háborúja egy tanár megőrülésén keresztül mutatja be a pedagógus és egy osztály különös háborúját. Miért éppen tantermi előadásnak szántad a művet?
Azt gondolom, hogy ez az előadás nagyon alkalmas arra, hogy a diákok egymás közötti viszonyait, a tanár diák viszonyt és az intézményhez való kapcsolatot is egy másik szűrőn keresztül mutassa meg. Ez a darab nagyon erős, intenzív és valóban képes hatni a diákokra.
Számos problémakört felvet az előadás: a felelősség, a hatalom, az ezekkel való visszaélés, a tanár-diák kapcsolatok, és így tovább. Mi az, ami a diákokat a leginkább megfogja, foglalkoztatja az előadás után?
Volt például olyan diák, aki azt mondta az előadás után, hogy most ébredt rá, hogy el kell kezdenie tanulni, hiszen mindjárt itt az érettségi. Azt gondolom, hogy már ez is egy pozitív hatás, üzenet. De alapvetően tényleg azok a kérdések érdeklik őket, amire én is rá akartam világítani a történet kapcsán: az egymás közti kapcsolatok építése, ápolása, az egymásra való odafigyelés, az empátia, a tolerancia szerepe az életünkben. Nem csak egymás közt, hanem a pedagógusok irányába is. Nyilvánvalóan itt egy tragikus történetről van szó, és ez elég erősen és keményen mutat rá arra, hogy mi történhet, ha ezek a dolgok hiányoznak az életünkből, vagy nem megfelelő szinten és formában vannak jelen. Bár ez egy fiktív történet, de sajnos nem példa nélküli eset.
Klamm mintha negatív figura volna, egy vaskalapos tanár, aki rossz módszereket választ az oktatáshoz. Hogyan látják őt a diákok?
Érdekes módon az eddigi előadásokon a fiatalok inkább szimpatizáltak a tanárral, igazat adtak neki. Klamm nem rossz tanár, csak egy másik értékrendben mélyen hívő pedagógus. A saját hivatásának mindent alárendel, ennek él. Bár az oktatási módszer, amit ő képvisel elavult, de ha a hozzáállás, a felelősségtudat oldaláról közelítjük meg a kérdést, akkor mégis lehet követendő példa. Ráadásul nem csupán tanárnak, de embernek is látjuk benne Klammot, és ráébresztjük a diákokat arra, hogy a tanár sem csupán egy dolgozatjavító gép, neki is van élete, vannak érzései. Valamiféle kölcsönös kisajátítás van jelen a tanárok és diákok kapcsolatában. A diákok szeretik azt gondolni, hogy a tanárnak csak az a dolga, hogy velük foglalkozzon, hogy van élete az iskolán kívül is, az eszükbe sem jut.
A színészet mellett te is pedagógiát tanulsz, tanítasz is. Szerinted hogyan lehet elkerülni az ilyen tragédiákat okozó problémákat a tanár-diák viszonyban?
Nekem meggyőződésem, hogy a gondolatok ébresztése sokkal fontosabb dolog, mint a gondolatok közlése. Én nem hiszek a megkérdőjelezhetetlen dolgokban, abban hiszek, hogy az utakat végig kell járni. Sokkal izgalmasabb folyamat az, amikor egy diák maga ébred rá bizonyos dolgokra. A pedagógus csupán terelgeti őt, és nem határozza meg a helyes irányt. Választási lehetőséget adunk nekik, hogy meghozzák a saját apró döntéseiket, ami egy kicsit távolabbra tekintve a személyiségformálódásuk szempontjából is nagyon fontos lehet, hiszen ez által kerülnek végül egyenesbe a saját útjukon. De ehhez elengedhetetlen a gondolatok ébresztése. Így fog végül kiépülni bennük egy, az élettel, a társadalommal kapcsolatos igaz és követhető értékrend, aminek az alapját a saját gondolataik adják. A pedagógus abban tud segíteni, hogy az ehhez szükséges tolerancia és empátia iránti igényt felébressze a diákokban. Ha már iskolás korukban rájönnek, hogy a döntéseik és viselkedésük hatással vannak közvetlenül az életükre, akkor jó úton járunk.
Ebből kiindulva milyen gondolatok ébresztésére szolgálhat Klamm tanár úr története?
Számomra elsősorban az egymásra való odafigyelés üzenete fontos ebben, ezt szeretném átadni a diákoknak. Törődjünk egymással, fedezzük fel időben a problémákat, és próbáljuk őket a megfelelő módon kezelni.
Papp Andrea
Fotó:Hajdufi Péter
