Magyarországon a többségi társadalom tagjait a szükség kényszeríti rá a takarékoskodásra. A hazai bérek meg sem közelítik a nyugat-európai béreket, még a mindennapi megélhetés is sokaknak nehézségeket okoz, ezért egyre többen próbálnak külföldön boldogulni. A magánvagyonnal rendelkező középosztály fokozatosan elszegényedik, ugyanakkor a szegénységből a korábbi éveknél is reménytelenebb a helyzet a boldogulásra. A bérből élők egyre kevesebben és egyre kevesebbet tudnak félretenni, sokan a családi örökséget élik fel. A lakhatás, a gyermekek iskoláztatása és ruháztatása, az alapvető élelmiszerek beszerzése is nehézségeket okoz, a szabadidős tevékenység, a szórakozás vagy a kultúra pedig egyre többeknek válik elérhetetlenné. A statisztikák szerint Magyarországon az ötödik legalacsonyabb a minimálbér az uniós tagállamok közül, és a kormányzati reformok agresszív kommunikálása ellenére folyamatosan csökken az életszínvonal. Magyarország elherdálja a nemzeti vagyont, a kormánytagok pedig megbotránkozást keltenek a fényűző életvitelükkel, szemernyi kétséget sem hagyva afelől, hogy nem ismerik a tisztességes munkáért járó tisztességes bérből élő emberek problémáit.
A Jobbik egy olyan ország alapjait kívánja lefektetni, ahol az emberek lehetőségeit elsősorban a szorgalmuk, a tehetségük és a munkájuk, semmi esetre sem a közélet szereplőiről alkotott véleményük, de különösen nem a kormány tagjaihoz fűződő baráti vagy vérségi kötelék határozza meg. A takarékoskodást ne azoktól várjuk, akiknek már nincs miből! Járjon elő jó példával a kormány, a takarékoskodás pedig a kormánytagok és a minisztériumok vezető tisztségeit betöltők körében kezdődjön!
Sneider Tamás, az Országgyűlés Jobbik és alelnöke
