Árulás, tanácstermi kavarások, belterjes kereskedés, románc, brit politika, hátba szúrás, bosszú, házasságtörés, egy orosz írótól származó könyv, akit Szibériában bebörtönöznek, amiért Sztálin brutalitásáról írt és még egy állítólagos becsületsértés miatti per is – mindezektől hemzseg a Clifton-krónikák ötödik része. Aligha lehetne ennél többet belesűríteni egy regénybe, de Jeffrey Archer mégis ezt az utat választotta. Az Erősebb a kardnál abba az időbe repít, mikor Harold Wilson munkáspártja volt hatalmon Angliában.
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a negyedik rész véget ért, amiből következőleg a szóban forgó kötetnek nem kevesebb és kisebb feladat jutott, mint felfedni az óceánjárót érintő 1984. októberi bombatámadás körülményeit. Mindeközben a szerző behozza a képbe az IRA-t, a hidegháborút és a kommunista tömb fejleményeit, különösképpen az NDK-ban és a Szovjetunióban, a disszidensekre helyezve a hangsúlyt.
Eközben persze a szereplők körül is zajlik az élet. Emma Barringtont, a Barrington hajózási társaság elnökét éppen testvére volt felesége próbálja eltávolítani, mialatt megpróbál utánajárni a Buckingham óceánjáró elleni terrortámadásnak. Férje, Harry Clifton, az English PEN újdonsült elnöke akár az életét kockáztatva társszerzőjének Anatoly Babakovot szeretné, aki éppenséggel a szibériai cellájában csücsül.
Fiuk, Sebastian kitűnő operátornak bizonyul, azonban elkövet egy súlyos hibát egy ügylet lezárásával kapcsolatban, aminek eredménye, hogy a gyönyörű amerikai jegyese szépen kidobja a férfit. Emma bátyja, Giles pedig nem megelégedve jelenlegi kormányzati pozíciójával feljebb akar jutni a ranglétrán, ám ambíciói a szívügyekkel keveredve veszélybe sodorhatja.
Az eredetileg utolsónak szánt részt további kettő követi még, összesen hétrészesre duzzasztva így a Clifton-krónikákat. A főként New Yorkban, Angliában és Oroszországban játszódó cselekmény jól megírt, gyors sodrású, és számos üzlettel, politikával, terrorizmussal és tanácstermi hatalmi játszmákkal kapcsolatos fordulat dönti le a székéről-ágyáról az olvasót.
A történelmi keretet illetően: a sztori megjeleníti, hogyan kezelték a britek az oroszokat Berlin megosztottsága idején. A Clifton-krónikák különben nem ölel fel nagy időtávot, nagyjából a hatvanas-hetvenes években mozog, de cserébe az ideológiai konfliktusok széles panorámáját nyújtja: munkáspártiak és konzervatívok, dzsentri és közrendűek, szabadság és börtön ellentétei vonulnak fel, amelyek mind fontos aspektusai a regénynek.
A karakterek jelleme kidolgozott és realisztikus, akiket hétköznapi motivációk mozgatnak, így egyfelől hitelesek maradnak, másfelől nem visznek véghez túlzóan hősies, s ezért hihetetlen tetteket. Ennek köszönhetően az eleve elég szövevényes és sok szálon futó történet hihetőbb. Persze ehhez a történelmi háttér is hozzájárul: a hidegháborús korszak kiváló alapot szolgáltat a nagy ívű és átfogó bonyodalmakhoz.
Annak ellenére, hogy a megelőzőekhez képest ez a rész kevésbé lenyűgöző és kreatív, továbbá valamivel kiszámíthatóbb, képes lekötni a figyelmet, amelyet a klasszikus jó és a gonosz hatalmi harcokkal, árulásokkal és politikai manőverekkel teletűzdelt ellentétével ér el az író. Azonban a túl sok gonosztevő, akiket nyilván az izgalom fokozásának érdekében vetett be Archer, inkább elvonja a figyelmet. Viszont örvendetes, hogy az előző részben az Emma és Sebastian páros miatt háttérbe szoruló Harry előtérbe kerül.
Jeffrey Archer erőssége a Clifton-krónikákban egyértelműen megmutatkozik: azon írói képesség, hogy szerethető és tiszteletre méltó, becsületes karaktereket tud felépíteni. Ehhez párosul valós és izgalmas történelmi-politikai keretek közé beágyazott, az incidensek sorozata mentén előrehaladó sztori pedig részletekben gazdag és gördülékeny, egyenletes nyelvezetű. Az Erősebb a kardnál önmagában is megállja a helyét, de a szereplők személyisége, fejlődése és múltja miatt érdemes a megelőző négy részt is elolvasni.
