Önkényes és diszkriminatív Pintér Sándor belügyminiszter törvénymódosító javaslata

A JÓL-LÉT Alapítvány állásfoglalása:
Az állásfoglaláshoz csatlakozott a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (www.noierdek.hu) és a Nóra-hálózathoz tartozó egyes civil szervezetek.
A JÓL-LÉT Alapítvány álláspontja szerint a munkavállalók kiszolgáltatottságát növeli, és sérti az egyenlő bánásmód követelményét a közfoglalkoztatási törvény tervezett módosítása. Mint ismeretes, Pintér Sándor belügyminiszter úgy módosítaná a jogszabályt, hogy három hónapra kizárná a rendszerből azokat, akiknek a munkaviszonya közös megegyezéssel, vagy munkavállalói felmondással szűnik meg. A javaslat teljesen önkényesen tesz különbséget a munkavállalók között, ráadásul épp azokat sújtaná hátránnyal, akik egyébként is a legkiszolgáltatottabbak a munkaerő-piacon. Mindez nem csak diszkriminatív, de ellentétes a közfoglalkoztatás azon eredeti céljaival is, amelyeket egyébként a jogalkotó maga fogalmazott meg.
A Nemzeti Foglalkoztatás Szolgálat 2015. áprilisi gyorsjelentése szerint éves viszonylatban 10,7 %-al nőtt (!) a női álláskeresők száma (ezzel szemben a férfiaké csökkent 3,8%-kal).
A JÓL-LÉT Alapítvány tapasztalatai szerint a munkaerő-piaci diszkrimináció szempontjából a női munkavállalók az egyik legveszélyeztetettebb csoport. Ezen belül is különösen a közvetlenül gyermekvállalás előtt állók, a gyermekgondozásból visszatérni kívánók, a kisgyermekesek, és az ötven éven felüliek. A nőknek nem csak a történelem során felhalmozódott, a nagyon mélyen rögzült, „hagyományos” nemi szerepekből adódó hátrányokat kell leküzdeniük, de gyakran esnek áldozatául közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek, és zaklatásnak is. Ezt támasztják alá azok az esetek is, amelyekkel rendszeresen találkozik tanácsadásain a nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségének elősegítésével több, mint 10 éve foglalkozó szervezet.
Gyakori, hogy a gyermekgondozásból visszatérni próbáló nőt a munkáltató „ráveszi”, hogy közös megegyezéssel váljanak el egymástól („úgysem tudná kisgyerek mellett már ellátni a feladatait”), vagy olyan légkört alakítanak ki körülötte, hogy „önként” adja be a felmondását. Pintér Sándor javaslata most épp ezeket a nőket (is) tervezi büntetni azzal, hogy a módosítás elfogadása esetén három hónapig kizárják őket a közfoglalkoztatásból. A javaslat egyébként azért is nélkülöz minden józan megfontolást, mert azok, akik egy kedvezőbb lehetőség miatt szüntetik meg korábbi munkaviszonyukat, nyilvánvalóan nem a közfoglalkoztatás szempontjából érintett körből kerülnek ki. Úgy tűnik tehát, hogy a módosító javaslat ezúttal megtalálta azokat, akik egyébként is a lehető legszűkebb mozgástérrel rendelkeznek, mostantól viszont gyakorlatilag röghöz kötné őket.
A női civil szervezetek tiltakoznak a fenti elképzelés ellen, és bízik benne, hogy a döntéshozók maguk is felismerik: a javaslat nem csak diszkriminatív, de hatásában éppen azokat sújtja, akiknek az érdekében az egyébként sokak által okkal vitatott rendszert korábban létrehozták.