Ha nem a cigányellenes tüntetés főszervezőjét dobja fejbe, lehet, hogy vádat sem emelnek az ellen a székesfehérvári férfi ellen, akinek büntetőügyében holnap délután hirdet ítéletet az Ajkai Járásbíróság. 2012 augusztus 5-én a Jobbik és szélsőséges szövetségesei azzal a céllal masíroztak Devecseren, hogy megfélemlítsék a helyi romákat.
A szélsőséges, uszítóan cigányellenes beszédeket követően a résztvevők, akik közül többen is a betiltott Magyar Gárdáéra hasonlító uniformisban jelentek meg, a település cigánysorára vonultak. A helyszínen tartózkodó LMP-s aktivista megsérült, ahogyan Ferenczi Gábor jobbikos országgyűlési képviselő is, aki a „jogos magyar önvédelem” nevében meghirdetett csődület egyik szervezője volt. Őt az ajkai bíróságon tárgyalt büntetőper vádirata szerint a „rosszul célzó” K. Tamás vádlott dobta fejbe.
Habár a tüntetés már jóval hamarabb elveszítette békés jellegét, a rendőrök nem oszlatták fel a szitkozódó, fenyegetőző tömeget, nem igazoltatták a rendbontókat, nem indítottak ellenük eljárást. Passzívak maradtak annak ellenére is, hogy többször, több okból is haladéktalanul fel kellett volna lépni a rendbontókkal szemben.
A rendőrség és az ügyészség késlekedett a támadók azonosításával is, így az erőszakoskodók közül egyedül csak a narancssárga pólóban feszítő és dobáló K. Tamást sikerült vád alá helyezni. Ő az ügyészség álláspontja szerint felfegyverkezve és csoportosan követte el a közösség tagja elleni erőszakot, tehát a gyűlölet-bűncselekményt.
A Magyar Helsinki Bizottság a sértettek jogi képviseletét látja el. Több eljárásban is kifejtett álláspontja szerint a rendőrség súlyos mulasztást követett el, amikor nem védte meg roma honfitársaink szabadsághoz, egyenlőséghez és biztonsághoz való jogát. A rendőrség saját passzivitását később azzal indokolta, hogy azért nem intézkedtek a felbőszült tömeg által fenyegetett és gyakorlatilag foglyul ejtett állampolgárok védelmében, mert fellépésük „a rendőrség és a demonstrálók összecsapását eredményezte volna, amely nemcsak a rendezvény részvevőit és a rendőri erőket, hanem a lakosságot is közvetlen veszélynek tette volna ki”. Ehhez képest a rendőrség passzivitása azt üzente, ha kellő számban, kellően erőszakosan lép fel egy társaság, nem kell tartania a következményektől, mert a rendőrség nem fog közbe lépni.
A portájukra bezárkózó romák később így számoltak be a történtekről és következményekről: „Életemben nem féltem ennyire. Azt gondoltam, hogy tényleg kiirtanak minket, ahogy kiabálták.” „A kislányomat hónapokig kellett pszichiátriára hordani, mert annyira megijedt, a tanulásban is visszaesett, annyira félt, hogy éjjel felriadt, rettegett attól, ami ott történt.” „A dobálók saját maguktól álltak meg, ha tovább akartak volna menni, tovább tudtak volna menni.”
