Hatalmas csatában, végig izgalmas mérkőzésen több mint kétezer szurkolója előtt kétpontos vereséget szenvedett az Aluinvent-DVTK, így 3-1-re a Sopron nyerte a nagydöntőt, a DVTK pedig 19 év után újra ezüstérmet nyert.
A bemelegítést kezdő játékosokat is közel félház, és hatalmas tapsvihar fogadta a miskolci Generali Arénában a női kosárlabda bajnoki döntő 4. mérkőzésén, ahol az Aluinvent-DVTK győzelmi kényszerben lépett pályára. A három győztes mérkőzésig tartó sorozat első és harmadik találkozóját hazai pályán a Sopron, míg a másodikat Miskolcon a Diósgyőr nyerte.
A Hot Road Rockabily Bank minikoncertjére – azaz Magyarországon egydi módon élő zenére – kezdődött a bemelegítés. A játékosok bemutatására teljesen megtelt a csarnok, ennek megfelelő hangerővel szólt a taps. Nem félünk senkitől, semmitől; hajrá, hajrá Diósgyőr! – énekelte búcsúzásként a a Hot Road, majd a szurkolók várták egy egész oldalas piros-fehér koreográfiával a csapatokat.
Czank, Rasheed, Allison, Szécsi, Bishop összeállításban kezdte a Diósgyőr a mérkőzést és rögtön az első támadásból eredményes volt, Szécsi félfordulatból tüzelt a kosárba, majd három kihagyott soproni dobással később Bishop is dobott egy duplát (4-0). 1 perc 20 másodpercnyi játék után Hartley és Simon kosarával egyenlített az ellenfél, pedig az amerikai légiós elrontotta a plusz büntetőt (4-4). Ciglar betörése Krnjić és Simon sorra dobta a kosarakat (4-10), ezért Maikel Lopez kénytelen volt időt kérni, hogy rendezze a sorokat. Kosár egyik oldalon sem esett, ezért Rasheed helyett Dubei lépett pályára a DVTK-ban, a harmadik diósgyőri kosarat Szécsi dobta (6-10). Hatpercnyi játék után kapott először lehetőséget Coulibaly Bishop helyén és mindjárt egy szép lepattanóval vétette észre magát, a másik palánk alatt pedig Dubei szerezte meg első kosarát (8-10). Felpörögtek az események, Ciglar és Coulibaly váltott kosarat (10-12), majd a nagy rohanásban eredménytelen maradt néhány támadás, végül Sterbencz László időkérése alatt próbáltak megnyugodni a játékosok. Másfél perccel a negyed vége előtt Coulibaly a palánk alól tudott egyenlíteni (12-12), majd egy újabb félfordulásból szerzett Szécsi-kosár után is egál lett az állás, ugyanis közben Simon is „duplázott” (14-14). Egy jó védekezés és Coulibaly két büntetője után már a DVTK-nál volt az előny, amit egyúttal az első 10 perc végét is jelentette (16-14). A DVTK-ban Coulibaly és Szécsi 6-6, a vendégeknél Simon 6 ponttal volt a legeredményesebb.
2014/2015 Aluinvent-DVTK – Sopron
Nagyszerű meccset láthatott a nagyszerű közönség (Fotó: Szabó Gábor)
A második negyed jó védekezéssel és egy Dubei triplával indult (19-14), Simon azonban úgyszintén távolról válaszolt (19-17). Feszült volt a hangulat, sok volt az eladott labda, lépéshiba, Hartley egy sima ziccert is kihagyott, Crvendakić azonban egyenlíteni tudott (19-19). Maikel Lopez a korábbi meccsekhez képest többször cserélt, Szabó után Bálint is pályára léphetett és ha már ott volt, akkor – Ciglar hármasa után – dobott is egy kosarat (21-22). 15 percnyi játék után a rájátszás korábbi mérkőzéseit sérülés miatt kihagyó Horváth Betti is lehetőséget kapott, hatalmas taps fogadta. Bálint lendült bele, első hármasa még lejött, másodszorra azonban már nem tévesztett (24-22). Mindkét csapat védekezése feljavult, a soproniak csak egy lerohanás után kialakított létszámfölényes helyzetből szereztek hosszú percek után újabb kosarat (24-24), a DVTK pedig Bishop hármasával gyarapította pontjai számát (27-24). Soproni időkérést követően ismét a védekezésé volt a főszerep, ami Bishop ellen nem sikerült szabályosan, a két büntetőt bedobta az ausztrál center (29-24). Az ellentámadásban Horváth szerzett labdát, amikor azonban megindult volna az ellenfél palánkja felé, sportszerűtlenül szerelték, ezt a két büntető is bedobta a sértett (31-24), zengett is a csarnok nem először a mérkőzés folyamán. Az első félidőben a diósgyőri pontok hat játékos – szinte azonosan eloszlásban -, míg a soproniak öt kosaras között oszlottak meg. Simon 11 pontjával kiemelkedett pontokat tekintve a mezőnyből, de nem akadt társa. Miközben a Hot Road játszott ismét a szünetben, a statisztikát böngészve még arra lehettünk figyelmesek, hogy a DVTK játékosai 6 büntetőből 6 pontot szereztek, a vendégek mindössze egyszer állhattak a büntetővonalra, Hartley azt is kihagyta.
A második félidő Hartley középtávolijával indult, majd rögtön utána Ciglar loptt labdát és ziccerezett eredményesen. Crvendakić és Hartley pontjai után már a vendégeknél is volt az előny (31-32). 3 percre és 33 másodpercre volt szükség az első diósgyőri kosárhoz, amit Allison a faulttal együtt is bedobott, miként a ráadás büntetőt is (34-32), azonban Simon triplája után újra a vendégeknél volt az előny, ami Ciglar toldott meg (34-37). Ekkor ismét Allison jött és faultos kosárral 36-37-re alakította az állás, a plusz büntető viszont ezúttal nem ment be. A következő támadásban ismét ellene szabálytalankodtak, higgadtan értékesítette a büntetőket (378-37). Zsovár kosarára Coulibaly válaszolt a palánk alól, Crvendakić pontjaira azonban nem sikerült reagálni, mert Ciglar dobott ziccert labdaszerzés után (40-43). Maikel Lopez ismét időt kért, a vissztérést követően Coulibaly dobott 1+1 kosarat (42-43). Crvendakić mezőnyből Czank büntetőből szerzett pontokat – az első kettőt a mai meccsen – (44-45), majd Coulibaly keze nyúlt meg a hazai palánk alatt begyűjtve ezzel egy lepattanót. Hartley mezőnyből pontos volt, a pluszbüntetőt ismét elhibázta, Coulibaly is csak egyet dobott be a másik oldalon (45-47), a saját palánk alatt viszont egyszerűen verhetetlen volt a mali center. A sokadik eladott labda újabb két pontjába került a DVTK-nak, 4 pontos soproni előnyt mutatott az eredményjelző 30 perc játék után.
A záró 10 percben Ciappina is lehetőséget kapott, majd Coulibaly parádézott lepattanószedésben, szépséghiba, hogy a saját labdáit kellett leszedni. Fokozódott a nyomás a csapatokon, Krnjić két büntetőt is kihagyott, Coulibaly viszont kettőt értékesített (47-49), majd jött a szokásos lepattanó a saját palánk alatt. Czank összegyűjtötte 6:47-tel a vége előtt 4. hibáját, Horváth állt be helyette. Hartley és Ciglar is könnyű kosarat dobott, amivel 6 perccel a vége előtt 6 ponttal ment a Sopron, Maikel Lopez megtette, amit megtehetett, időt kért. Ez sem oldott meg minden problémát, Krnjić duplájával tovább nőtt a különbség. A közönség nem adta fel, fergetegesen buzdította a csapatot. Horváth Betti lökte meg az egy ideje kátyúban lévő csapat szekerét három egységgel (50-55), Allison pedig csak azért nem tett így, mert a gyűrűből kifelé jött a labda. A nagy harcban először Krivacsevics gyűjtötte be az ötödik személyi hibáját és állt ki, Sterbencz László időkéréssel reagált erre. Allison állhatott a büntetővonalra: az első bement, a második kimaradt, de Coulibaly leszedte, majd visszatettte a helyére (53-55). Crvendakić 10. pontját nem jókor szerezte, Ciglar sem a 18-dikat (53-60). Coulibaly ismét jól koncentrált 1+1-e után ismét szólt a lelátóról a „Mindent bele!” Ciglar büntetőinél pedig a fütty, nem is dobta be, csak az egyiket (55-61). Bishop triplájával lőtávolon belülre került a DVTK (58-61), 15 másodperccel a vége előtt pedig csak 1 pont volt a hátrány Coulibalynak köszönhetően (60-61). Szinte tapintható volt az izgalom a csarnokban, mindenki talpra ugrott, amikor az ultrák rákezdtek, hogy „Aki nem ugrál, soproni”. Bejött a taktikai szabálytalanság, Ciglar a hatalmas füttyszóban mindkét büntetőt kihagyta. Jöhetett a DVTK, Bishop vállalta el a döntő dobást, azonban célt tévesztett 1 másodperccel a vége előtt. Krnjić az újabb taktikai szabálytalanságot követően okosan csak az elsőt dobta be, így a DVTK-nak nem maradt ideje, hogy egy távoli hármassal fordítson, hiába sikerült megszerezni a lepattanót.
Összesítésben 3-1-re győzött a Sopron, de ez nem szegte a diósgyőri közönség kedvét, győztesnek kijáró ünneplésben részesítették a DVTK játékosait.
Az este a díjátadóval zárult, Simon Zsófia pedig mindkét gyűrűről levágta a hálót. „Ti vagytok a legnagyobbak” – szólt ezúttal a lányoktól a záró csatakiáltás, amire jött a válasz a lelátóról: „Szép volt lányok”. A diósgyőri ultrák odakérték magukhoz a sikeredző Maikel Lopezt, hogy közösen énekeljék el az „Érik a szőlőt”. Pacsizás és megszámlálhatatlan mennyiségű közös fotó, és aláírás tette teljessé az estét.
Ezzel véget ért a bajnokság, soha rosszabb döntőt, mint a DVTK – Sopron párharc, ami független ítészek értékelése szerint is az elmúlt évek legszínvonalasabb fináléja volt.
Női kosárlabda NB I. rájátszás, döntő 4. mérkőzés
Aluinvent-DVTK – Uniqa Euroleasing Sopron 60-62 (16-14, 15-10, 14-25, 15-13)
Miskolc, Generali Aréna 2300 néző. Játékvezető: Papp Péter, Frányó Péter, Söjtöry Tamás.
Aluinvent-DVTK: Czank 2, Rasheed, Allison 8, Szécsi 6, Bishop 10/6. Csere: Coulibaly 19, Dubei 5/3, Bálint 5/3, Szabó P., Ciappina, Horváth B. 5/3 Vezetőedző: Maikel Lopez
Sopron: Ciglar 19/6, Hartley 10, Simon 16/6, Krnjić 5, Krivacsevics. Csere: Crvendakić 10, Zsovár 2, Stanković, Gaucher. Vezetőedző: Sterbencz László
Kipontozódott: Krivacsevics a 37. percben.
A mérkőzés részletes statisztikája
A döntő végeredménye: 3-1 a Sopron javára.
Maikel Lopez: – Mindenekelőtt gratulálok a Sopronnak a bajnoki címhez! A mai találkozó kulcsmozzanata a 3. negyed eleje volt, amikor átvették a vezetést. Ilyen erősségű csapat ellen végig kell koncentrálni, mert egy csöppnyi figyelemkiesést megbüntetnek. Minden egyenes kieséses versenysorozatra igaz, hogy az ezüstérem kiváló eredmény, azonban vereséggel lehet megszerezni. Nagyszerű eredményt értünk el, mégha a mai vereség miatt kicsit keserű is a szánk íze. Hosszú utat tettünk meg, amíg eljutottunk idáig és ha végignézek rajta, honnan jutottunk el hová, akkor boldog vagyok. A korábbi döntőbeli összecsapásokhoz hasonlóan ma is szoros mérkőzést játszottunk – ellentétben a kupával, ahol nagyon megszórt minket a Sopron -, erre is büszkék lehetünk. Szeretnék köszönetet mondani a tulajdonosoknak, szponzoroknak, hogy biztosították a gondtalan munka feltételeit, a klubvezetésnek, Szabó Tamás rengeteget tett, hogy ma érem lógjon a nyakunkban. Hálás vagyok a stábtagoknak, akik úgy végeznek nagyon fontos munkát, hogy a kívülállók sokszor észre sem veszik. Köszönöm Fodor Csilla erőnléti edző és Imri Zsuzsanna masszőr egész éves munkáját, Szabó István technikai vezető segítségét, aki a jobbkezem volt és Csipkó Barbara utánpótlás techniaki vezető fáradozásait. Természetesen köszönöm a játékosok kemény munkáját, hogy mindig a maximumot adták ki magukból, és végül, de messze nem utolsó sorban köszönöm a nagyszerű közönség támogatását, egyedülálló atmoszférát teremtettek. Nélkülük biztosan nem jutottunk volna be a döntőbe. Célunk az, hogy tanulva az idei év tapasztalataiból jövőre még nagyobb boldogságot szerezzünk Miskolcnak és a DVTK-nak.
Sterbencz László: – Két nagyszerű keret, két nagyszerű csapat összecsapásán ma is apróságok döntöttek. A döntő négy mérkőzése négy különböző történet volt, mindig alkalmazkodni kellett az ellenfélhez, például, hogy Coulibaly játszik, vagy nem. Szerencsére az eredmény azt mutatja, hogy ez nekünk sikerült jobban. A mai találkozón már érezhető volt, hogy nagyon fáradtak a játékosok, a szokottnál több hibát követtek el. Miként a többi győztes meccsen, most is kiváló harmadik negyedet produkáltunk, amikor pár ponttal megléptünk és ez elég volt a végéig.
