Az Európai Bizottság e heti ülésén mutatta be a Parlamentnek a válságból nehezen kilábaló európai gazdaság élénkítéséhez csodafegyvernek szánt úgynevezett Juncker-tervet. A keretösszeg imponáló nagyságú, 315 milliárd euró – a megvalósulás azonban kétséges. Az EU maga 16 milliárdot vállal, az Európai Beruházási Bank 5 milliárdot, s ennek az összegnek a megtizenötszörözését várják a magánbefektetőktől. Az Európai Szakszervezeti Szövetség szerint a terv egy olyan pénzügyi csodára vár, mint a bibliai történet a kenyér- és halszaporításról.
Az Unió nem új pénzügyi forrással járulna hozzá a terv megvalósításához, hanem a költségvetési sorok átrendezésével. Magyarország számára hátrányos, hogy a kohéziós alapok megkurtítása is szóba jöhet, s a projektek kiválasztásánál a jelentősebb előkészítési kapacitással és tapasztalattal bíró tagállamok kerülhetnek versenyelőnybe. A Bizottság számít a tagállami hozzájárulásokra, és nemzeti bankjaikkal együtt a garanciavállalásukra.
A Bizottság azzal kívánja a befektetők számára vonzóvá tenni a részvételt, hogy a tervezett nagy kockázatú beruházások mögé közösségi, állami kezességvállalást biztosít, illetve vár el. Nekünk, magyaroknak megvannak a negatív tapasztalataink a magántőke és az állam együttműködéséről, azokról a PPP-konstrukciókról (public–private partnership), amelyek keretében autópályák épültek vagy felsőoktatási beruházások valósultak meg. A garantált profit a befektetőké, a kockázat és teherviselés az államé, az adófizetőké. Ez a konstrukció uniós méretben sem kecsegtet sok jóval.
A Jobbik is fontosnak tartja a reálgazdaság élénkítését mind hazai, mind uniós szinten. A gazdaságfejlesztés nem önmagáért van, annak új munkahelyek létrejöttét kell biztosítania. Mivel az Európai Unióban a foglalkoztatás 66,8 százalékát a kis- és közepes vállalkozások biztosítják, így az ő helyzetbe hozásuk, fejlesztéseik, beruházásaik támogatása kell, hogy elsőbbséget élvezzen.
Balczó Zoltán, a Jobbik EP-képviselője
