Felkapjuk a fejünket, mikor a „csicskáztatás” néven elhíresült egyre szaporodó bűnelkövetési forma újabb megnyilvánulásáról értesülünk. Mintegy közmegegyezés tárgya, hogy ebben az esetben a rabszolgaságról, a szabadság olyan fokú hiányáról beszélünk, mikor az egyik fél visszaélve erejével saját tulajdonaként kezeli a másikat.
Meggyőződésem szerint azonban a modern kori rabszolgaság széles társadalmi tömegeket érint, amelyet a Walk Free Foundation 2014-es, 167 országra kiterjedő tanulmánya is megerősít. A számítások alapján Magyarországon 35 600-an számítanak modern kori rabszolgának, ezzel az európai országokra készített rangsorban a harmadik helyet foglaljuk el.
Magyarországon a többség tekintélyes része retteg munkahelye elvesztésétől, munkabéréből a saját és jobb esetben a családja alapvető szükségleteinek biztosításán túl félretenni nem tud, a jövedelmek elosztásában meglévő méltánytalanságok ellen pedig nem mer a multinacionális cégek alkotta munkaadókra, az államra és az annak ellenőrzése alatt álló sajtóra nyomást gyakorolni. A modern kori rabszolgaság olyan viszony, amelyet a hitelek törlesztése, a munkaerő kizsákmányolása, a bérek visszatartása, a megtakarítások teljes hiánya, a gyermekszegénység, a munkaidő és munkafeltételek egyoldalú és önkényes változtatása, a rabszolgatartó mentalitás és az erő politikája jellemez.
Mindezek ismeretében Magyarországon a rabszolgaságra ma, annak világnapján sem emlékezni kell, hanem mindent meg kell tenni annak felszámolásáért.
Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke
