Európa szenved. Megsínyli az orosz–ukrán konfliktust, riadalmat okoz a brit különutas politika erősödése, a gazdaságok együtt és külön-külön sem akarnak talpra állni, az infláció mindenütt a célértékek alatt mozog. Segíthet-e ezen a pénzteremtés? Katasztrófához vezet, mint a múltban gyakorlatilag mindig, vagy sikerre visz, mint a történelemben most először, 2009 és 2014 között Amerikában?
„Európa problémái részben politikai természetűek. Kívülről az orosz–ukrán konfliktus veszélyezteti a térség nyugalmát, belülről pedig az Egyesült Királyságban fokozódó EU-ellenesség” – mondta a Pioneer Alapkezelő sajtóreggelijén Pálinkás Ervin részvénypiaci stratéga. Az orosz–ukrán válság újabb és újabb stációit ugyan egyre nagyobb nyugalommal figyelik a piacok, de ez nem jelenti, hogy Európa immunis lenne a problémára, ahogyan a brit különutas törekvések is tartogathatnak meglepetéseket.
A Pioneer stratégája szerint mindez azért érinti különösen kellemetlenül a kontinenst, mert gazdasága egyébként is gyengélkedik. Európa számos fontos gazdaságában a GDP a mai napig nem érte el a válságot megelőző szintet. Ezzel párhuzamosan folyamatos a deflációs fenyegetettség – az eurózóna inflációja 1 százalék alatt van, azaz elmarad a kívánatosnak tartott 2 százalékos szinttől.
„Ilyen feszültségek közepette a világ azt találgatja, hogy a monetáris lazítás (quantitative easing – QE) megfelelő eszköz-e az európai gazdaság beindítására” – mondta Pálinkás Ervin. Az agresszív pénzteremtés az európai és a világtörténelemben egyaránt csúfos kudarcok, összeomlások és hiperinflációs időszakok sorozata, ám az ezredforduló óta két pénzteremtési sorozat is jelentős sikereket hozott.
A 2003–2006-os japán QE azt mutatatta meg, hogy az első eredmények a tőkepiacokon jelentkeznek – ahogyan most is történt. A Pioneer stratégája szerint azonban a reálgazdaság csak másfél éves csúszással indul be, így lehetséges, hogy a program a még mindig gyenge japán gazdasági adatok ellenére is reménnyel tölti el a japán QE híveit. A másik sikeres kísérlet a három lépcsőben most lezárult amerikai pénzteremtési akció volt. A QE1 2009–2010-ben megállította a tőzsdei visszaesést, a QE2 2011-ben hozzájárult a gazdaság stabilizálásához, a QE3 pedig 2012 közepétől segítette a gazdaság növekedési pályára állását és a munkanélküliség csökkenését.
Az európai QE ehhez képest még el sem kezdődött, az EKB mérlegfőösszege a 2008–2009-es szinten áll, miközben a Fed és a Bank of England mérlegfőösszege csaknem ötszörösére emelkedett, és efelé tart a Bank of Japan is. „Mégis már a QE belengetése és döcögős bevezetése is javított az üzleti bizalmi indexek várakozásain, ami azt mutatja, hogy van tere az európai élénkítésnek” – hívta fel a figyelmet Pálinkás Ervin. A részvénypiacok, amelyekről november közepéig kifelé áramlott a pénz, a japán és az amerikai példákhoz hasonlóan csaknem azonnal megérezték a változást, és már a múlt héten jelentősen erősödtek.
A Pioneer stratégája szerint mindez azt mutatja, hogy Európában is van tere a monetáris eszköztár bővítésének és a fiskális eszközök egyidejű bevetésének. A fiskális oldal együttműködési készségének első jeleként az EU tegnap be is jelentette a 300 milliárd eurós befektetésösztönző csomag tervét. A monetáris és fiskális forrásokra együttesen támaszkodó csomag biztató üzenet a piacoknak, a további bátor és tartós élénkítés sikerre vezethet Európában is.
