Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd című műve világ egyik leghíresebb háborúellenes regénye, és nem véletlenül. Ez az elbeszélés annak is elnyerheti tetszését, aki nem szokott háborúval kapcsolatos könyveket olvasni, hiszen egy egyszerű amerikai, Billy Pilgrim személyes történetét írja le a második világháborúban, a drezdai bombázással bezárólag, a már felesleges és már köztudott háborús tények leírása és megvitatása nélkül.
Így lesz Vonnegut regénye több mint egy egyszerű háborús portré az emberi kegyetlenségről, s válik egy háborús lélektani rajzzá, mely egyvalaki történetén keresztül mutatja be a háború borzalmait, és így a háború tragédiája személyes tragédiájává válik.
Az ötös számú vágóhíd, Kurt Vonnegut egyik legnépszerűbb regénye A Macskabölcső és Bajnokok reggelije mellett, mely a második világháborús borzalmakat írja le egészen Drezda elpusztulásáig, az író valós tapasztalatai alapján. A személyes tapasztalat nagyban növeli a könyv hitelességét, de ne várjuk azt, hogy Vonnegut tényszerűen beszéli el a vele történteket, mindenféle írói eszköz vagy csavar nélkül.
A könyv hangvételét meghatározza Vonnegut híres fekete humora, csak úgy, mint a szatíra, mely az író társadalombírálatának az eszköze. A regény cselekménye váratlan fordulatoktól mentes; ez a háború okozta emberi beletörődést, és a tettlegesség hiábavalóságát tükrözi. Billy Pilgrim, a regény főhőse is ezt a fajta rezignáltságot mutatja.
Vonnegut, Az ötös számú vágóhídja kendőzetlenül ábrázolja a háború borzalmait, és a saját maga által látottakat, de mindezt egy jó adag fantáziával fűszerezve teszi, aminek megvan a maga jelentősége. Vonnegut zseniálisan mutatja be Billy karakterén keresztül a háború okozta maradandó traumát és a visszafordíthatatlan lelki sérüléseket, melyeket a katonák és hadifoglyok szenvednek el. A főhős háború utáni zavarodottsága, környezetébe való beilleszkedésének kudarca, trafalmadori utazása, a narrátor időben való ugrálása is mind a közte és a társadalom között növekvő elszigeteltséget és Billy lelki zavarodottságát hívatott képviselni.
A regény méltán izgalmas kombinációja a fikciónak és valóságnak; Vonnegut mesterien mossa el a határokat e kettő között, és konkrét háborús események tényszerű leírása helyett, előszeretettel fókuszál Billy személyes történetére e szarkazmussal és keserű humorral teli regény keretében. Az olvasó közelebb érezheti magához a háború fájdalmait, hiszen Vonnegut egy konkrét sors tragédiáján keresztül mutatja be, hogyan nyomorítja meg a háború az emberi sorsot, hogyan siklik ki az egyén élete, és miképp nyomja rá a háború a maradandó bélyegét egy személy lelkivilágára.
