A női egyenjogúság már évtizedek óta nem ördögtől való dolog (a világ néhány pontját leszámítva) – így van ezzel Rachel Vincent is. Az nem ad csodálkozásra okot, hogy a Vérmacskák-sorozatának főhőse nőnemű. Az viszont annál inkább, hogy történetesen ő az első női vezető. Sok minden a nyakába szakad, nincs egyszerű dolga a mi kis vérmacskánknak – harcok, irányítás, politikai manőverezések. Még egy tapasztalt vezetőnek is meggyűlhet a baja, nemhogy egy viszonylag zöldfülűnek. De egyvalamit tud Faythe: küzdeni a végsőkig. Mindez ízelítő az ötödik, Változás című részből.
Hogy egészen pontosan behatároljuk Faythe rangját: a vérmacska-végrehajtói pozícióra tette rá a mancsát. Tapasztalatlanként sokat kell szenvednie – na de egyrészt teher alatt nő a pálma, másrészt saját szőr(méj)én tanul a vérmacska a legjobban. Eközben persze a magánélete sem makulátlan. Testvére meghalt ugyebár, apja – a falkavezér – ellen ezelőtt eljárást indítottak. A „népet” meglehetősen nehéz irányítani, kordában tartani, csak arra futja erejéből, hogy ne folyjon senki vére.
A falkabeli konfliktusokon túl kívülről is nyomás érkezik: a mennydörgőmadarak megtámadják őket. Akik ellen nem tudják egyedül felvenni a harcot, így szövetségeseket kell keríteniük. Esetükben elég ironikusra sikeredik a megoldás: újdonsült ellenségükkel vállvetve mennek a dühödt madársereg ellen. De még ez sem bizonyul elégségesnek – muszáj valami más utat választani. Csakhogy vezetőként a felelősség súlyos terhe nyomja vállát: döntéseitől mások – életek – függnek.
A Változás a sorozat eddigi csúcspontja (szerkezetileg is egyébként, mert az utolsó előtti részről van szó). Hiszen most kell Faythe-nek istenigazából bizonyítania: vezetőként rengeteg új kihívással szembesül, ráadásul nem béke-, hanem zivataros idők járnak (ha túléli a „kiképzést” az élettől, biztosan harcedzett, acélozott cicus lesz belőle). Erre rátesz egy lapáttal egy új faj megjelenése is – rengeteg veszélynek vannak kitéve, s még nem (ki)ismerve ellenségük, nehezebb is felvenni velük a harcot, nemhogy legyőzni őket. De Faythe-t nem ejtették újszülött kiscicaként a tappancsaira: még ilyen krízishelyzetben is gőzerővel dolgozik a megoldáson (és talál is). Úgy néz ki, a vérében van a vezetés.
A szerelmi háromszög is életre kel, sőt, új erőre kap. A vérmacska-főhősnőnknek ideje lenne választania Jace és Marc között, s jobb lenne minél hamarabb lezárni ezt a többszereplős viszonyt. Rengeteget bizonytalankodik, így az olvasóknak (hiába, hogy tűkön ülnek, de) még várniuk kell a végső döntésre. A minőség hozza a Vincenttől megszokottat: igényesen megírt mű a Shifters 5., mely egy percre sem enged unatkozni, ugyanis az események pörögnek (ahogyan ez a fentebbi cselekménybemutatásból is érezhető).
Egy szó mint száz: most már öt részen keresztül húzza a mézesmadzagot Rachel Vincent, s olyan jól csinálja, hogy az olvasók nem tudnak leválni róla. A Változás izgalmas, olvasmányos, és fontos pontja a sorozatnak, mert nagy változások mennek végbe, illetve vannak készülőben nemcsak Faythe, hanem az egész falka életében.
