Tisztelt Nagykövet Asszony!
Engedje meg, hogy ezekben a napokban minden jó érzésű magyar ember nevében kifejezzem az Ön népe felé együttérzésemet és fájdalmamat. Ami most Gázában történik, maga a gyalázat.
Izrael ismét bebizonyította, hogy egy agresszív és embertelen állam, amely a terrorizmus ellen szónokol minden nap, miközben ő maga a terrorizmus legsötétebb képviselője. Egy háború mindig szörnyű, de amikor folyamatosan és tömegével érkeznek a civil áldozatokról szóló beszámolók, képek és híradások, akkor az egész világnak egyszerre kellene kiállnia és azt mondania: „Elég volt, Izrael!” Ez lenne a normális, ez lenne a helyes. Azonban nem ez történik.
Az izraeli sérelmeket folyamatosan bemutatja és taglalja a világ médiája, de a sokkalta súlyosabb pusztítást, amelynek áldozatai között tömegével vannak palesztin gyerekek, nos, ezzel szinte alig foglalkozik a sajtó. Elkeserítő ez a közöny, ez a kettős mérce, ez az igazságtalanság. A világot olyan emberek vezetik, akiknek gyávasága és aljassága, úgy tűnik, nem ismer határokat. Mert nem csak az követi el a bűnt, aki ártatlan palesztin gyermekeket gyilkol, hanem az is, aki ilyenkor elfordítja a fejét, sőt még jogosnak is nevezi ezt az agressziót.
Most bizonyára vannak, akik azt mondják, mivel Izrael ellen foglalok állást, ezért antiszemita vagyok. Ez azonban már nagyon unalmas. Ez nem érv. A helyzet ugyanis az, hogy valójában nem is Izrael ellen emelem fel a szavam, hanem az igazságtalanság, az elnyomás és az állami szintű terrorizmus ellen. Arról nem én tehetek, hogy ezektől a bűnöktől Izrael keze véres.
Tisztelt Nagykövet Asszony!
Szeretném, ha tudná, hogy a magyar emberek között több millióan vannak olyanok, akik nem azonosulnak sem az EU, sem a magyar külügy lagymatag, képmutató vagy egyenesen az agressziót pártoló nyilatkozataival. Több millióan vagyunk, akik látjuk és értjük, hogy mi folyik a palesztin néppel. Értjük, és egyben át is érezzük. Kérem, ahol csak tudja, adja hírül véleményünket.
Nincs mentség a pusztításra, és tudom, hogy nincs semmi, ami enyhíthetné az Ön népének fájdalmát. Ezekben a keserű pillanatokban csupán egy dolog van, ami mégis adhat valamiféle erőt és reményt. A történelem malma lassan őröl, de attól még őröl. Egy olyan ügy, amelyért a palesztinok már ennyi áldozatot hoztak, nem bukhat el. Nincs annyi pénz, katona, fegyver és bomba, amellyel Izrael megállíthatná a palesztin szabadság ügyét. Én biztos vagyok benne, hogy nincs már messze a nap, amikor együtt örülhetünk a szabad és független Palesztin állam létrejöttének.
Kívánom, hogy az öldöklés mihamarabb véget érjen! Kívánom, hogy zsidók és palesztinok békében élhessenek egymás mellett! Ki-ki a maga országában.
Egyúttal kívánok Önnek itteni missziójához nagyon sok sikert. Érezze jól magát a mi gyönyörű, bár megcsonkított országunkban. Egy olyan nép körében, amely szintén megtanulta, mi az, hogy elnyomás. Egy olyan nép körében, amely a szabadságért vívott harcot jól ismeri és nagyra becsüli.
Tisztelettel
Vona Gábor, a Jobbik elnöke
