Biztosan mindenki foglalkozott már a képzeletében a jövővel: vajon milyen lehet a földi élet évszázadok, netán évezredek múlva? Jó vagy rossz irányba fordulnak-e a dolgok? Az garantálható már most, hogy semmiben sem fog hasonlítani napjainkra. Elmélkedés ide vagy oda, egy érdekes alternatívát ajánl a méltán világhírű amerikai regényíró, Stephen King A Setét Torony sorozatában, melynek első, A harcos című kötetében rögtön bele is csöppenhetünk.
A nagyon messzi jövőben járunk, amikor a ma ismert világnak jóformán nyoma sincsen: a pusztuló és nyomorúságos körülmények már-már civilizálatlanok, az emberek lecsúsztak, visszafejlődtek, és a mutánsok, beszélő állatok, valamint az élőhalottak is hétköznapi jelenségnek számítanak. Köztük élnek a Harcosok – azaz már csak él, ugyanis már csak egy van közülük: Roland Deschain, aki nem mellesleg Artúr király leszármazottja egyenes ágon. Ő egy igen különös küldetés önjelöltje: megtalálni a világ tengelyét – a Setét Tornyot. Merthogy a világmindenség középpontját veszély, s emiatt az univerzumot széthullás fenyegeti; ja, és egyébként pedig kíváncsi annak lakójára is.
Eljutni oda azonban nem egyszerű vállalkozás: a sivatagon, hegyeken át való, szinte végeláthatatlan vándorláson még hagyján, de le kell számolnia a hegyekben lakozó, ördögi terveit forraló boszorkánymesterrel, vagy más néven a feketébe öltözött emberrel, aki csúfos jövőt jelent az ország számára. Természetesen, eközben a főellenség sem restelkedik: megnehezíti üldözője dolgát a neki szánt életveszélyes csapdákkal. Azonban mindez természetesen csak játék a végső találkozásig. Így történik például, hogy a sivatagszéli Tull városában Roland kezéhez sajnos ártatlanok vére is tapad. Ennek azonban nincsen még itt vége: a hegyekben mellészegődő fura kisfiúra, Jake-re is ez a sors vár, hogy a Harcos végső célját beteljesíthesse.
Stephen King neve fémjelzés a minőségi irodalmi műre. A műfajkeverés jó értelemben vett bizarr érzetet kelt: westernbe és fantasyba hajló, horror jellegű (azaz King-szerű) elemekkel megtűzdelt poszt-apokaliptikus világkép egyedi egyveleget alkot. A történet a maga nemében egyszerűnek mondható, és nem fog kiugrani a szívünk a helyéről. Ellenben „ütős” kivitelezésével a pattanásig képes veszíteni az idegeket, illetve azokon zongorázni. A könyörtelen főszereplő, aki nem ismer istent se, ha elhatározásának véghezviteléről van szó, mindannyiunkat (nem) kis rettegést kelthet. Mindeközben pedig apránként megismerjük Roland múltját, gondolkodásmódját, s ezáltal motivációit is.
A Setét Toronyban King egy igen nyomasztó, disztopikus – ugyanakkor korántsem túlságosan elrugaszkodott, irreális – világot tár elénk. A feketébe bujtatott főgonosz szimbolikája amilyen egyszerű és egyértelmű olyannyira erős hatást kelt; a sorozat középpontjában álló főszereplői megszállottság pedig szinte bedarálja az ésszerűséget, az ép elmét. Ehhez hozzájárul még a szerző erőteljes hangulatfestése is. Aki tehát veszi a bátorságot A harcos olvasásához, az készüljön fel a nyugalmat megzavaró percekre. Viszont mindenképpen megéri, hiszen egy szemléletformáló, és King munkásságának kiemelkedő regényéről van szó.
