Vágom a centimétert, számolom a napokat, hogy végre vége legyen ennek a cirkusznak, – amelyet választási kampánynak csak csúfolhatunk – amit természetesen a mi zsebünk kárára folytatnak a pártok. Még van 27 nap a választásig, de mostanra sikerült elérni a politika szereplőinek, hogy az emberek jó része nem néz televíziót, nem kapcsolja be a rádiót, és a kukába landol olvasatlanul a sok szóróanyag.
S, hogy miért van ez így, amikor ez az egész a mi bőrünkre megy majd? Mert ocsmány lett a kampány.
A különböző oldalon lévő pártok ugyanis nem azzal kampányolnak, hogy mit, miért, miből, hogyan valósítanának meg, ha lenne döntő szavuk a választás után, hanem azzal, hogy a másikat ócsárolják, mocskolják.
Az, hogy feltárnak különböző disznóságokat, visszaéléseket persze nem rossz,- bár ezt nem csak a kampány idejére kellene időzíteni – mert hulljon a férgese, de hogy olyan jelzőkkel illessék egymást, amit jóérzésű ember ki sem ejt, pláne le sem ír, ez már gusztustalan, s főként értelmetlen.
A politikai kultúránk – mármint a politika szereplőinek – jóval a bányász béka hátsó fele alatt van. Mindegy, hogy az országgyűlés, vagy némely önkormányzati testületi ülést néz az ember. Nincs elegancia, csak arrogancia. Nincs konszenzus, csak sehová sem vezető vitatkozás, egymásra mutogatás.
Az az érzése a polgárnak, hogy nem államférfiak,honatyák és városatyák határozzák meg a jövőnket, hanem megélhetési bűnözők ,- akik ma a bársonyszékben, holnap a börtönben ülnek – akik alpári jelzőkkel tarkítják mondandójukat, s akik azt a látszatot keltik, hogy ezt a mi, és kicsiny országunk érdekében cselekszik.
Orosz B.Erika
