„A járványhelyzet után újra a munkaerőhiány az egyik legkritikusabb tényező a hazai gazdaságban. Vannak szektorok, ahol még a járvány előtti időszakhoz képest is súlyosabb a helyzet. Ilyen a vendéglátás és a turizmus, ahol a szakemberek szerint még a Balatoni szezont is veszélyezteti a munkaerőhiány.”
A „mi lett volna ha” kezdetű mondatokat ebben az esetben is teljesen feleslegesnek tartom, annak okán, hogy ami elmúlt azon már úgy sem tudunk változtatni, de a mai napig érződő hatását érdemes kicsit elemezni. Biztosan sokaknál „kicsapja a biztosítékot” gondolatmenetem, de azért megosztom, mert úgy gondolom, hogy nem lenne baj, ha a jövőben kicsit megpróbálnánk ezeken változtatni.
Bizonyára emlékeznek velem korú olvasóink a ’70-es, ’80-as évekre amikor elhíresült az a mondás, hogy „szeretjük a lángost, de útáljuk a lángossütőt”, merthogy az akkor 1,20 ft-ba kerülő lángoson a balatoni szezon két hónapja alatt, Ő gazdagra kereste magát, hiszen még 10 hónapig abból élt családjával amit ez idő alatt bezsebelt. Az alkalmazottak pedig dolgoztak 14 – 16 órát éhbérért. Télen meg mehettek ahová akartak, mert a szezon max. 3 hónap volt Balatonon.
A vendéglátás, turizmus szinte minden területén ugyanez volt a helyzet.
A balatoni szállodák, vendéglátóhelyek az ország minden területéről odatoborozták a fiatal szakácsokat, pincéreket, s azon az elven, hogy úgyis sok a „jatt” sokat dolgoztatták, s keveset fizettek. Személyes érintettség okán is tudom ezt, hiszen a férjem akkor 1300 ft. fizetést kapott, a Hungar Hotels elegáns szállodájában egy hónapban. Mondjuk az Én tanári fizetésem 1240 ft. volt, de ez már egy másik történet…
Igen ám, de jött a rendszerváltás, megnyíltak a határok, s ezeket a jól képzett, nagy munkabírású szakembereket mindenhol tárt karokkal, s jó fizetéssel várták. Itthon csak az maradt, aki bátortalan volt, nem beszélt semmilyen nyelvet, vagy nem akarta itt hagyni a családját.
Bekövetkezett lassacskán ez a mai helyzet. Egymás után zárnak be a kisebb- nagyobb vendéglátó egységek. Most már akár meg is fizetné a tulajdonos a jó szakembert, csakhogy nincs kit. Későn kaptak észbe a tisztelt vállalkozók, büfések, étterem- szállodatulajdonosok. Nincs takarítónő, karbantartó, pincér, pultos, szakács, séf.
Vendég most már lenne, az árakat is lehet az egekbe vinni hivatkozva az inflációra, élelmiszer alapanyagok drágulására, a magas közterhekre, az energia árakra, s ki tudja még mi mindenre, mert kifogáskeresésben mi magyarok profik vagyunk.
Mi lenne, ha tisztességes bért, megbecsülést kapnának azok a vendéglátásban dolgozók, akik még itthon keresnek munkát? Mi lenne, ha a szakemberek képzése olyan színvonalú lenne, hogy a vendég itthon is vendégnek érezze magát, ha betér egy étterembe?
Ezért aztán kérdem tisztelettel, mi lenne, ha nem követnénk el újra ugyanazokat a hibákat, amiért ez az ágazat ide jutott?
Orosz B. Erika
