Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Bár egyesek rugóznak ezen a megszólításon (egy bizonyos levél kapcsán), szerintem semmi baj nincs vele. Hiszen az „Igen Tisztelt” nem Önnek, hanem az Ön által betöltött hivatalnak szól.
Tudom, mostanában sok támadás éri.
De Ön harcol, mint egy Pannon Rozsomák a szittya pusztában. Derékig turulszarban, lobogó szemöldökkel, vihartól tépett mellszőrzettel fordul szembe a méltatlan ellenséggel. Mit fordul? Forog! Mert körkörösen támadnak a gazok!
Nincs egyedül a harcában, megannyi professzorok, szellemiek és honvédők, csapat és hímtagok, aggok és régen holtak, trafikosok, új földesurak és sok egyéb alakulatok küzdenek Önnel együtt. Ha kell, a Század végéig, vagy még tovább.
Értünk harcolnak.
A mi javainkért.
Konkrétan.
Ezért aztán lenne egy tiszteletteljes kérésem.
Amikor utoljára nálam jártak, véletlenül zsebre tetszettek tenni ezt-azt.
Nem rossz szándékból, tudom én.
Szórakozottságból.
Mert Önök jól szórakoznak.
Viszont – szintén véletlenül – itt is hagytak több dolgot, amire meg nekem nincs szükségem.
Cserét ajánlok.
Kérném vissza a következő értékeimet:
– Köztársaság.
– Demokrácia.
– Alkotmány.
– Jog és lehetőség a munkához, tanuláshoz, emberhez méltó élethez.
– Lelkiismereti és vallásszabadság.
– Társadalmi szolidaritás.
– A sajtó szabadsága, függetlensége.
– A jogalkotás függetlensége.
– Az igazságszolgáltatás függetlensége.
– Az Alkotmánybíróság függetlensége.
– A Jegybank függetlensége.
– A szakszervezetek függetlensége.
– A Parlament eredeti funkciója.
– A mindenkori Köztársasági Elnök becsülete.
– Múlt.
– Jelen.
– Jövő.
Vannak egyéb eltűnt értékek, bár azok más jellegűek. Biztosan véletlenül valamelyik harcostársa szorgos honvédéstől izzadt, Igen Tisztelt tenyeréhez tapadt.
– Magánnyugdíj.
– 12 állami gazdaság.
– Trafikok.
– Állami földbérletek.
– Hirdetési felületek.
– Újságok.
– Televíziók.
– Rádiók.
– Színházak.
– Múzeumok.
– Filmgyártás.
– Cafeteria piac.
– Nyelvoktatás.
– Tankönyv piac.
– Uniós pénzek.
– Beruházások.
Néhány dolog itt maradt. Gondolom, az Önök Igen Tisztelt zsebéből potyoghatott ki honvédés közben.
Vissza szeretném adni, mert nekem nincs rájuk szükségem.
– Magas ÁFA.
– Egekbe szökő deviza árfolyam.
– Különféle apróbb, nagyobb hadseregek.
– Tandíj.
– Létbizonytalanság.
– Évi 30-40 ezer bezárt vállalkozás.
– Ellátatlan emberek tömegei.
– Éhezés.
– Nyomor.
– Munkanélküliség.
– Közmunkások serege.
– Félelem.
– Azerbajdzsánok.
– Kínaiak.
– Oroszok.
– Önkormányzatok adóssága.
– Stadionok.
– Közgép.
– Mindenféle jogcímen bevezetett sarcok tucatjai.
– Saját képükre formált Választási Törvény.
– Alaptörvény.
– Hazugságok.
– Torzítások.
– Hagymázas álmok.
– Szobrok.
– Terek.
– Paks II. Ezt nem tudom, kérem-e? Beszéljük meg!
Kérem vissza továbbá a gyerekeimet, akik külföldre kényszerültek. Olyan félmillióan vannak. Tévesen tetszik tudni, nem inasnak mentek, hogy aztán visszahozzák a tudást.
Remélem, nem hozom kellemetlen helyzetbe a kérésemmel.
Ha mégis, az sem baj. Legalább nem leszek egyedül a rossz érzéseimmel.
Ha sikerül a cserét lebonyolítanunk, nem feszegetem a söralátét méretű adóbevallás ügyét.
Maradok tiszteletlen:
Egy választópolgár.
