A Zöld Mozgalomnak két hete volt arra, hogy a semmiből felépítsen egy olyan szervezetet, amely eredményesen részt vehet a 2014-es országgyűlési választáson. Tudtuk, hogy ez lehetetlen, de úgy gondoltuk ez legalább lehetőséget ad extrém dolgok kipróbálására is. A választáson indulni kívánó szervezetek fehér asztal köré ültetése már magában meghatározott valami utat, de ezt más módon is szerettük volna még fokozni.
A Hallgass a hangra, ha szól a nép! kampányunk keretében 106 énekest kerestünk meg, akik jelképesen a mi országgyűlési képviselőjelöltünkként szerepelhettek volna. Úgy gondoltuk, hogy Ők rendelkeznek olyan erős hanggal, amit később a nép érdekében eredményesen lehetett volna megszólaltatni.
Kísérletünk érdekes eredménnyel zárult. Megtudtuk, hogy mint az emberek többsége, az énekesek is rettegnek a politikától, az ebben való szerepléstől. Azt is megtudtuk, hogy ha valaki Kossuth-díjjal rendelkezik, akkor magasról tehet az emberek fejére.
Négy énekes volt csak, aki bátran jelezte, hogy szívesen e nemes ügy mellé áll. Úgy gondoljuk, hogy a négy fiatal már egy olyan generáció tagjai, akik magukban hordozzák a változást, mert változni kell, ezt már mindenki nagyon jól tudja, és már csak kevés ideig lehet gátak közé szorítani a kirobbanni vágyó feszültségeket.
Az elmúlt 25 évben egy valamit biztosan sikerült elérni a politikusoknak, hogy az emberek féljenek és irtózzanak a politikától. Az érdekháborúk csataterén, ahol már teljesen értéktelenné vált a tehetség, csak egy valami számít, ki kinek az ismerőse, rokona, talpnyalója.
Pedig lehetne ez másképpen is. A szorgalomnak, tehetségnek, kitartásnak mindig meg kellene kapnia azt a jutalmat, amit megérdemel. A vezetők helyén olyan emberek is ülhetnének, akiket nem kineveztek, hanem évek során fáradtságos munka árán tűntek ki társaik közül.
Vezetővé válni nem jutalom, hanem a legnagyobb felelősség, hiszen az emberek bizalmát meg kell őrizni, és életük sorsára minden döntés komoly kihatással járhat. Nehéz feladat ez, főként akkor, ha döntésekre kötelezett személy érzelmileg túlságosan érzékeny jellemzőkkel rendelkezik. Mások számára kedvező döntéseket hozni oly egyszerű, de ezzel ellentétben sokszor álmatlan éjszakák sorozata előzi meg a negatív intézkedéseket.
A politikától való félelmünk leküzdéséhez komoly bátorság kell. Felvállalni véleményünket felemás eredménnyel járhat: elveszíthetjük állásunkat, megorrolhatnak ránk barátaink. A kérdés csak az, hogy valóban olyan helyen szeretnénk dolgozni, ahol nem mondhatjuk el azt, ami a szívünkön van, és valóban olyan barátokra van szükségünk, akik ezért nem vállalják fel barátságunkat?
Fontos szerepe lenne a sajtó munkatársainak is, hogy segítsék a gyengéket, lehetőséget adjanak olyanoknak is, akik másképpen gondolkoznak. Nekik kellene bemutatni mindazt a szépet, ami a világban van, és nemcsak a negatív hírek százait önteni az emberekre nap mint nap, melynek hatására most már teljesen közömbössé váltak.
Az embereknek is változni kell, egyfajta tudatváltásnak kell bekövetkeznie gondolkodásukban. A környezethez, másokhoz, önmagukhoz való viszonyuknak javulni kell, mert különben nem élhetnek teljes és kiegyensúlyozott életet.
Az idei választás feltételei remek alkalmat nyújtottak arra, hogy néhány ember életét ismét pozitív irányba változtassuk. Ha a több száz induló az 1 millió forintos kampánypénzt nem óriásplakátokra és szórólapokra költené, hanem egy személy megsegítésére, akkor sokkal hasznosabb lett volna a társadalomra. És ha az embereket nem a mérhetetlen közöny jellemezné, akkor ez a szándék fényes győzelmet arathatott volna.
A Zöld Mozgalom ezzel befejezte a harcot. A félelem, a közömbösség, a tenni akarás hiánya olyan szintet öltött az emberekben, amelyeknek megszüntetésére mi túlságosan gyengék vagyunk. Reméljük, hogy egyszer felnő egy olyan generáció, amely mentes ezektől a tulajdonságtól.
A következő videóban minden benne van, ami a jelenlegi helyzetre jellemző: kilátástalanság, közöny, reménytelenség, szomorúság.
