Egy alkalommal interjút készítettem a Konfuciusz Intézet programigazgatójával, ami a weblapon olvasható. Ekkor sokféle hasznos információhoz jutottunk. De mindig találok olyan érdekességet, amivel – úgy gondolom – ki kell egészítenünk az eddigi ismereteinket. Köztudott, hogy a Kínai Népköztársaságban egymilliárd háromszázmillió ember él. Kihangsúlyoztam az ország pontos elnevezését, ugyanis nagy sértés ha valaki Kínai Köztársaságot mond, mert az Tajvan. Sajnos, ezt még a magyar újságírók is eltévesztették egy alkalommal, amikor kínai delegáció érkezett hazánkba.
A Kínai Népköztársaságban hivatalos beszélt nyelv a mandarin. Ez a hivatalos írott nyelv, amely egységes, egyben az oktatás és a média nyelve is. De a különböző nyelvjárások között rendkívül sok eltérés található, emiatt sokan szóban nem értik meg egymást csak írásban.
Tárgyalási stílus a hivatalos partnerekkel:
Nagyon fontos tudnivaló: kínaiul – mint magyarul is – első helyen a vezeték – vagy családnév áll, utána a keresztnév. A száz leggyakoribb vezetéknév náluk olyan, mint nálunk a Kovács, Kiss, Nagy, Szabó stb. nevek.
A kínai partnerekkel folytatott tárgyalásra nagyon fel kell készülni. Szívós tárgyalók. A döntés meghozatalára hosszú időt szánnak, sokszor 4-5 tárgyalásra is sor kerül, míg az üzlet létrejön. A kínaiak ha nemet akarnak mondani, inkább hallgatnak. Hivatalos tárgyalásokon kerüljük a vicceket.
A kínai testbeszéd a nyugatiak számára érthetetlen. A legbiztosabb nem verbális megnyilvánulás, a mosoly.
Nem kedvelik az érintést, a kézfogás ismert számukra, de nem szoktak a másik előtt meghajolni mint a japánok. „A tisztelet jeleként a kínaiak találkozáskor szemhéjukat kissé leeresztik.”
Nem várják el azt, hogy az európai ember pálcikával étkezzék, természetesen lehet evőeszközt kérni.
Szeretik a jázminteát, filterest nem fogyasztanak. A filteres tea „vicc” számukra.
A kínai hölgyek öltözködése egyszerű, visszafogott, gyakran hordanak nadrágkosztümöt, de tudnak nagyon elegánsak lenni.
Kínába ne vigyenek órát ajándékba, mert az az idő múlására emlékezteti őket. A fehér a gyász színe, tehát fehér terítőt se ajándékozzanak a kínai vendégüknek.
Javasolom, ha Távol-Keletről hívnak vendéget, tanulmányozzák át előtte az ottani étkezési, kulturális és egyéb szokásokat.
Annyit tudok a kínai vendégek étkezéséről, hogy hazánkban szeretik a halászlét, a töltött káposztát, a rétesféléket /almás, meggyes rétest / a gyümölcsfagylaltot.
A túrós rétes nem jöhet számításba, mert nem fogyasztanak tejet és túrót.
A túl forró ételt és a túlságosan hideget nem szeretik.
Írta: Dr. Vámos Lászlóné – Katalin
