Bár nem különösebben mozgok otthonosan a divat és a divattörténet világában, az aligha kérdéses, hogy a hozzám hasonló „divatbarbárok” is hallották már Coco Chanel nevét. A francia varrónőből divattervezővé avanzsált Chanel munkássága ismert, eredményei jelentősek, azonban a második világháború alatt játszott szerepét, a németekkel való viszonyát máig homály fedi. Hal Vaughan Egy ágyban az ellenséggel című könyve ezt az időszakot, azaz Mademoiselle Chanel életének árnyaltabb oldalát igyekszik elénk tárni.
Coco Chanel életrajzával – melynek egyébként is számos érdekes epizódja van, kezdve a katolikus neveltetéstől, a kitartott éveken át, még sokáig sorolhatnánk meddig – már számos könyv foglalkozott. A divat területén végzett alkotó munkásságával pedig igazából még csak foglalkozni sem kell, hisz egyébként is megkerülhetetlen. Chanel második világháború alatt folytatott tevékenységét azonban a legtöbb róla szóló mű kényesen (vagy épp az információhiány okozta bizonytalanság miatt) kerüli – nem így Hal Vaughan Egy ágyban az ellenséggel című műve, mely kimondottan ezt az időszakot veszi célkeresztjébe.
Nem csak Chanel személyisége és jövőbeli megítélése miatt fontos, hogy ez a kérdés napirenden legyen. Mindig dilemmát jelent ugyanis annak megítélése, hogy kiket lehet háborús bűnökkel vádolni. Mindenért Hitler a hibás? A közvetlen környezete épp úgy bűnös? Az SS tisztjei azok? Netán a teljes tagság? És az egész hadsereg? És mi a helyzet a civilekkel, a gyárakkal, művészekkel, ügynökökkel és elemzőkkel? Ez már Hugo Boss megítélésénél is komoly vitára adott okot. Coco Chanel esetében is hasonló a probléma: ártatlanul kihasznált szerető, vagy a németekkel konspiráló befolyásos személyiség volt?
A történelem sajátos tudományág, egy komoly ellentmondással. Egyrészt ugyanis minél több idő telik el egy adott korszakhoz képest, annál objektívebben lehet megítélni azt. Másrészt viszont az idő múlásával egyre nehezebb az adott korszakról első kézből (azaz érintett személyektől) beszámolót szerezni. Ráadásul a Vaughan által feltárni óhajtott kémkedésről és konspirációról szóló epizódokkal kapcsolatban kimondottan nehéz hiteles írásos anyagot szerezni, így különösen kemény feladat relevánsan foglalkozni a kérdéssel.
Ha azonban valaki mégis képes erre, akkor az Hal Vaughan, aki korábbi hírszerzőként, azóta pedig újságíróként évtizedek óta foglalkozik ilyen témákkal (különösen a második világháború korszakával). Ennek megfelelően a könyv stílusa is profi, ám emellett olvasmányos is: nem tudományos forrásokkal teli, akadémiai jellegű szakkönyvet, hanem érdekes és tanulságos beszámolót kapunk egy korszakról, és annak az egyik legismertebb személyiségéről.
André Malraux szerint ugyanis „a huszadik századi Franciaországból három név fog fennmaradni: De Gaulle-é, Picassóé és Chanelé”, így a „legismertebb” szó aligha túlzás. És ha még ez az állítás nem is igaz, mert az ország számos másik hírességet is „kitermelt” az elmúlt évtizedekben, ez még nem jelenti azt, hogy Chanel neve és munkássága (melyről fentebb már írtunk) tompulna. És bár tény, hogy mind a mai napig nehéz a második világháború egyes szereplőiről végleges ítéletet mondani, az azonban mindenképp fontos, hogy a kérdés köztudatban legyen, és hogy beszéljünk az akkori tettek morális jelentőségéről. Vaughan könyve tehát emiatt is fontos.
DicsukD
