Demjén Ferenc és Janicsák István saját ünneplési szokásairól beszélt. Kérdéseimre első gondolatként mindketten szolidan megjegyezték: Mi nem nagyon szoktunk ünnepelni.
Demjén Ferencről azt már korábban is tudtuk, hogy amikor van rá lehetősége, akkor a hozzá közel állókkal levonul vidéki birtokára, és ott tölti az időt. Most mesélt arról is, hogy mi minden történik, vagy történhet egy-egy ilyen öreges partin – ahogy ő nevezi ezeket az alkalmakat. Nálunk majdnem minden szórakoztató jellegű dologra van lehetőség – lehet sütni-főzni, lovagolni, halászni, úszni, leheveredni, ott aludni… Nem kell ezt külön szervezni sem – mondja -, mert amikor akad egy szabad hétvége, akkor előkerül egy-két barát, kolléga, ismerős, és van olyan is, hogy lejönnek akár több napra is, családdal – van erre egy külön vendégház. Ilyenkor a lehetőséget ünnepeljük, hogy együtt lehetünk.
Janicsák István kifejezetten fontosnak tartja azt, hogy amikor az életben eljön egy olyan pont, hogy valami elkészült, akkor azt meg kell ünnepelni azokkal együtt, akikkel az készült. Az ünneplés lehet akár egy sörözés is – mondja. Annak idején a nagyszülőknél szinte minden hétvégén valamilyen ünnep volt, jött a családból valaki, vagy akár a szomszéd, megterítettek, megebédeltek, utána órákig beszélgettek, még olyan is volt, hogy dalra fakadtak. Janicsák István jelenleg Zuglóban él, egyedül, és ahogy elmondta, a múltkor a szomszéd srác leszólt az erkélyről: Van két söröm, gyere igyuk meg! Pont mentem valahova, és kénytelen voltam nemet mondani. Utána azon gondolkoztam az autóban, hogy milyen kár…
A teljes beszélgetés itt: http://sztarportre.hu/amikor-demjen-ferenc-es-janicsak-istvan-unnepel/
