Június végén kerül a magyar mozikba a népszerű Z világháború című regény filmadaptációja. Természetesen a film sarkalatos kérdése, hogy milyenek a járványtól szenvedők. Marc Forster rendező és a stáb tisztelik a műfaj hagyományait, de nem akarták mereven követni, mert valami eredetit szerettek volna létrehozni.
A mostani élőhalottak a „rajzási elmélet” alapján mozognak. „A madarak, a halak vagy a hangyák gyakran egy bizonyos mintázat szerint, tömegesen áramolva rajzanak – elemzi a film „zombijait” Marc Forster. – Sajátos intelligencia fedezhető fel ebben. Arra gondoltam, érdekes lenne, ha ezek a fertőzött emberek, akik ugye tudat nélküliek, mivelhogy halottak, valamiképpen magukban hordoznák ezt a rajzási mentalitást. Egy-egy lény mozgásának nincs kifejezett célja, de mint tömeg, valamiféle tudattalan tudatot testesítenek meg.”
Az élőhalottak akkor a legveszélyesebbek, amikor tömegesen támadnak – de nem agresszívak egyfolytában. A filmnek igen érdekes, egyben rémisztő pillanatai azok, amikor nyugalomban látjuk őket. „Ha nem észlelnek prédát a közelben, takarékon vannak, csak lassan vánszorognak – mondja Forster. – Ám ha zsákmány után vetik magukat, az olyasmi, mint amikor a cápa vért szimatol. Abban már korábban megegyeztünk, hogy a hangokra reagálnak.”
A horda létrehozásához a filmesek művészeket és számítógépes trükköket állítottak csatasorba. Táncosok, kaszkadőrök, maszkok, sminkek és digitális trükkök keltették életre őket, és megfelelő kameramozgással növelték a hatást. Az élőhalottak nem egyformán mozognak, mindnek megvan a maga sajátos tánca, amelyeket Alexandra Reynolds koreográfus komponált meg. Az első embert, akit átalakulni látunk, Ryan Perkins-Gangnes mozgásművész alakítja.
„Megfigyeltem, hogyan mozognak az epilepsziások, amikor rohamuk van, és ezt vettük alapul az átalakuláshoz – árulja el Forster. – Ryan elképesztően tehetséges mozgásművész, mindenkinek leesett az álla, amikor előadta ezt a vitustáncot. A hatás fokozása érdekében digitális trükkel kidagasztottuk a testén az ereket, és a szemén is látszik az átalakulás. Ez utóbbi momentum nagyon fontos volt nekem – szerintem akkor lesz valaki élőhalott, ha már a szemén is látszik az átváltozás.”
A leendő zombik még a forgatás kezdete előtt szemináriumokon sajátították el a megfelelő mozgást, sokféle helyről merítve ihletet: a rovaroktól, a rendőrkutyáktól, de még Javier Bardemtől is a Nem vénnek való vidékből. „Megpróbáltuk kitalálni, milyen tudatállapotban lehetnek, akik megfertőződnek, ezért olyan filmeket kerestünk, amelyekben van valamilyen teljesen embertelen karakter – magyarázza Perkins-Gangnes. – Nagyon érdekesnek találtuk például Javier Bardem bérgyilkosát a Nem vénnek való vidékből. Megpróbáltuk beleélni magunkat a szerepébe, hogy a mozgás belülről fakadjon. Alex pedig olyan videókat hozott, amelyeken rovarok táplálkoznak, és megfigyeltük, milyen mohón vetik rá magukat a zsákmányra, aztán ritmust váltanak, lelassulnak, majd megint veszett sebességre kapcsolnak. Izraeli rendőrkutyákról is hozott videókat, amelyek őrült erővel harapnak rá a céltárgyra, miközben eszelősen vonaglanak és a gerincük is ide-oda tekereg. Így változtunk rovarszerű, mindig marcangolásra kész embertelen teremtményekké, amelyeknek se múltjuk, se jövőjük, csak a pillanatnak élnek.”
