A Nemzeti Együttműködés mázával leöntött Fidesz–KDNP ismét bizonyította, hogy mennyire álszent módon áll a magyar ügyekhez, főképp akkor, amikor a Jobbik történelmünk büszkeségre okot adó eseményeit szándékozik előtérbe helyezni. Persze – ahogy a miniszterelnök szavait a WikiLeaks idézte – nem azt kell figyelni, amit mondanak, hanem amit csinálnak. 2011-ben beadott határozati javaslatunk II. Rákóczi Ferenc fejedelmünknek és szabadságharcának emlékév és -nap révén kíván emléket állítani. Javaslatunk a bizottsági támogatást ugyan megkapta, de az orbáni kétharmad az Országgyűlésben rendre leszavazza a tárgysorozatba vételt.
Egy hónapja a magyar történelem másik jelentős és dicsőséges eseményét szerettük volna kiterjeszteni társadalmi és közéleti szintre: a 907-es pozsonyi csatát, ahol a magyar sereg fényes győzelmet aratott a bajor túlerővel szemben, egy olyan elhatározással szembeszállva, ami a magyarok megsemmisítését tűzte ki célul: „Ugros eliminandos esse!” Ezt a határozati javaslatunkat viszont már a Kulturális és Sajtóbizottság ülésén sem támogatta a Fidesz–KDNP.
Ha a kormánypárt számára a magyar történelem elmúlt 1100 éve nem bír jelentőséggel a konkrét események szintjén sem, kijelenthető, hogy a jelenlegi látszatkormányzás ebből eredően sem szolgálhatja a magyar érdekeket.
A jövő a múltban gyökeredzik, s a kollektív emlékezetbe ültetett események meghatározzák a nemzedékek identitását.
Baráth Zsolt országgyűlési képviselő
