Már számos cikkünkben foglalkoztunk a Világsikerek-sorozat (többnyire amerikai) íróinak változatos, ám mégis bizonyos sablont követő, a határokon belül azonban ötletes könyveivel – s ez most sincs másként… Ezúttal James Grippando könyvét, a Félelem a sötéttől című regényt (nem, nem gyerekhorror!) vesszük górcső alá. A szerző a klasszikus bűnügyi típusú krimi egyik elismert alkotója, és a várakozásokat ezúttal is teljesíti.
A történet szerint Miami büntetőjogi ügyvédjét, Jack Swytecket ezúttal arra kérik, hogy védjen meg egy terrorizmussal vádolt férfit a halálos büntetéstől. Noha menyasszonya, az FBI-ügynökként dolgozó Andie Henning óva inti vőlegényét a kényes ügytől, Jack figyelmét megmagyarázhatatlanul magához vonzza a gyanúsított múltja. Pár perccel a tárgyalás után kiderül, hogy a férfi nem más, mint Jamal Wakefield, egy három évvel korábban történt gyilkosság első számú gyanúsítottja.
Swyteck gondolkodás nélkül elhiszi Jamal alibijét, akit állítása szerint az amerikai kormány emberei elraboltak, és a meggyilkolt lány halálának pillanatában egy titkos prágai börtönben tartották fogva. Ám ha Jamal valóban ártatlan, akkor a lány gyilkosa és a megmentésére siető férfi támadója még mindig szabadon kószál. Terrorizmus, adathalászat, internetes pornográfia és egy férfi, akit úgy hívnak: a Sötét.
James Grippando legújabb regényében félelmetes világba kísérjük Jack Swytecket és társait, akik, természetesen nem meglepő módon végül összeillesztik a mozaikdarabokat és gondoskodnak arról, hogy többé senkinek ne kelljen félnie a Sötéttől. Ez aligha volt kérdés bárki számára – az amerikai modernkori krimikben sosem az a kérdés, hogy mi lesz a tágabb értelemben vett végkifejlet, hanem az, hogy a szerző és persze a szereplők hogyan jutnak el odáig.
James Grippando a General Press Kiadó Világsikerek-sorozatának egyik visszatérő írója; már számos könyvét olvashattuk magyar nyelven is – mint például a Gyilkos szándék, az Utolsó Kör, vagy épp a Vad futás. Az itt felsorolt regényekből is látható, hogy Grippando a történetalkotás mellett a címadáshoz is nagyon ért: nagyon kevés olyan írót ismerek, aki ennyire hatásos címeket talál ki művei mellé. Márpedig a hatásost és a hatásvadászt csak egy vékony vonal választja el (bár tény, hogy alkalmanként Grippando is átesik a ló túloldalára, de hát egy amerikai tömegkriminél ez nem is baj, mégse elitista visszafogottságot várunk tőle…)
DicsukD
