Mint arról már korábban beszámoltunk, hamarosan érkezik a Halálos iramban sorozat legújabb, immár hatodik része – melyet, az előzmények ismeretében érthető okokból már most is nagy várakozás előz meg. A Halálos iram címmel május 23-án a mozikba faroló film vitathatatlanul legkiemelkedőbb elemei a különböző, akár autóval, akár géptelenítve végrehajtott koreográfiák – rövid összeállításunkban utóbbiak hátterét mutatjuk be.
A film alkotói úgy döntöttek, több és hevesebb közelharc lesz a filmben, mint az előző részekben, hogy a látványos verekedések jeleneteit egyensúlyba hozzák a tovább turbózott autós kunsztokkal, robbantásokkal és egyéb akcióelemekkel. Már eddig is bevált Lin módszere, hogy annyi kaszkadőrmunkát épít bele a filmekbe, amennyit csak lehet, és most ezt akarták meghaladni. „Húzzá’ bele vagy húzzá’ haza” – ismételte tréfásan a szlogent a rendező az első megbeszéléseken, amikor a kaszkadőröket és trükkmestereket szembesítette azzal, mit vár el tőlük.
A brit Greg Powell és a francia Olivier Schneider kaszkadőrkoordinátorokra hárult a feladat, hogy olyan verekedéseket álmodjanak meg, amelyek hasonlítanak az előző rész emlékezetes összecsapására Dom és Hobbs között az autószerelő műhelyben. Ez alkalommal elképesztően sok, 16 verekedést kellett megkoreografálni, mert gyakorlatilag minden fontosabb szereplőnek jutott egy-egy ilyen jelenet. A két főkaszkadőr már a Védhetetlen (Safe House) akciójelenetein is együtt dolgozott, és létrehozták azt a közös stílust, amely igazán látványos verekedéseket eredményez.
„A Don-Hobbs összecsapásról sejtettük, hogy igazából nem tudjuk überelni – ismeri be Lin. – Azt találtuk ki, hogy ehelyett mindenkit harcba küldünk, akit csak lehet, és így múljuk felül korábbi önmagunkat. Ennek köszönhetően jó néhány egyedi harci stílus került a filmbe, mindegyik gondosan megkoreografálva.”
Mivel a színészek igen fittek voltak, és készen álltak arra, hogy erre még rádolgozzanak, Schneider nagyobb figyelmet fordíthatott a koreográfia finomítására. A 192 centis Dwayne Johnson nem sokkal korábban fejezte be Pain & Gain című thrillerét, amelyben testépítőt alakított, így 125 kilós versenysúlyához képest kilenc kilónyi pluszizommal érkezett Londonba. Továbbra is mindennap hajnalban kelt, és hozzáfogott embert próbáló gyakorlataihoz az edzőteremben. Több milliós twitteres rajongótáborát folyamatosan informálta arról, hogy iszonyatos mennyiségű zabkását és fehérjét lapátol magába, hajnali háromtól már súlyzókat emelget, és egyenesen a konditeremből siet a forgatásra.
Mielőtt a verekedéseket megkoreografálta volna, Schneider utánanézett valamennyi helyszínnek, és beszélt a látványtervezővel meg a berendezőkkel, hogy a környezetet is beépíthesse a közelharcba. A metróállomás lépcsőkorlátja akrobatikusabb rúgásra ad lehetőséget, az Antonov szállítógép rakterében pedig egy kifeszített heveder befolyásolhatja az ellenfélre mért ütés erejét – a díszlet bármelyik eleme hozzájárulhatott ahhoz, hogy látványosabb legyen az akció. Schneider forgatás előtt minden színésznek megmutatta a verekedés helyszínét, hogy tisztában legyen a körülményekkel. Aztán a gyakorlás során tértek rá a mozdulatok finomhangolására.
