A Jobbik kérdésére adott kormányzati válaszából egyértelműen kiderül, hogy a Dunaferr megszűnő munkahelyei is nagyrészt az Európai Unió rovására írhatók.
A szocialisták által gyorsan privatizált Dunaferr 2004-ben, éppen nyereségessé válásakor elkezdte a leépítéseket. Tárgyalni azonban – az Európai Unió acéliparra vonatkozó korlátozásai miatt – csak arról lehet, hogy a munkaügyi hivatal milyen, uniós pénzekből finanszírozott átképzéseket tud nyújtani az elbocsájtottaknak, nem pedig arról, hogy milyen közös stratégiával lehetne megmenteni mind a nagy múltú, egykori magyar céget, mind az ott lévő több ezer munkahelyet. Hasonlóan járt a Malév, a Gyulai Húskombinát és még számos nagy múltú, magyar vagy egykori magyar vállalat.
Látható, hogy az Európai Unió Magyarország számára gazdaságilag csak az egyre nagyobb munkanélküliség felé vezető utat szánja, támogatást pedig a már miatta munkanélkülivé vált, szakmával és tudással, gyakorlattal rendelkező emberek pályakezdővé átképzésére hajlandó adni.
A magyar munkavállalók is nap mint nap kényszerűen szembesülnek azzal, hogy hazánk uniós tagsága egyértelműen a kiszolgáltatottságot, a rabszolgamunkát, a gyarmati létet jelenti.
Bertha Szilvia, a Jobbik országgyűlési képviselője
