Miután a sziklafalak leomlottak, a Crood családnak új otthont kell keresnie. Kezdetét veszi hát az emberiség történelmének első honfoglaló vándorlása. A földönfutóvá lett ősembercsalád előtt hosszú és göröngyös út áll. Ráadásul hamar kiderül, hogy az emberi természet még az anyatermészetnél is nagyobb csapás lehet! Mert mi is egy földrengés a generációs konfliktusok keltette érzelmi megrázkódtatásokhoz képest? Croodék nemigen különböznek napjaink famíliáitól. Szerep- és pozícióharcaik lényegében megegyeznek saját rokonainkkal folytatott mindennapi küzdelmeinkkel. Családi problémáik éppolyan maiak, mint amilyen egyetemesek: az együtt élő, egymásra utalt generációk ősi és örök nézeteltérései…
Minden nagy utazás nagy felfedezésekkel jár, hát még, ha a világ első családjának első nagy utazásáról van szó! Azon túl, hogy tudtukon kívül megalapítják a család intézményét, Croodék felfedezik a tüzet, feltalálják a lábbelit és a telefonkagylót (noha az inkább kagyló, mint telefon), elsőként tartanak háziállatot, elsőként gyártanak viccet, viselnek napszemüveget és identitászavarral is ők szembesülnek először a világon.
A Croodék nem elsősorban az emberré válás, hanem a családdá válás folyamatát vizsgálja. „Eredendően persze szórakoztatás volt a célunk a film elkészítésével – mondja Chris Sanders író-rendező –, a történetszövés közben azonban kiderült, hogy modern holmik nélkül, civilizációs kellékek – autó, munkahely, hiteltörlesztés – hiányában csupa olyan dolog áll rendelkezésünkre, ami igazán lényeges: valódi fizikai és lelki szükségletek, rokonok, barátok, emberi kapcsolatok. Így filmünk, azt hiszem, egy kicsit több lett, mint vígjáték.”
A DreamWorks Animation korábbi produkcióinak főhősei állatok és képzeletbeli lények voltak (hangyák, ogrék, vadállatok, űrlények és sárkányok), ez az első alkalom, hogy a stúdió egy embercsaládot választott filmje főszereplőjéül – mondja Sanders. – A Croodék családi kötelékekről szól, melyek, lássuk be, olykor mindnyájunknak a nyaka köré vagy a bokájára tekerednek, hatalmas pofára eséseket okozva… és mégis, a legősibb kötelékek, amiket még a legeslegújabb kori civilizációnak sem sikerült elvágnia. A szereplők jelleme és egymáshoz való viszonya azért is lett olyan finoman árnyalt, mert miközben a film készült, a stáb szinte minden tagja alakított egy kicsit a figurákon saját élményei alapján – meséli a rendező. – Munka közben rendre ilyeneket hallottam: »Aha, az én bátyám is ugyanezt csinálta velem!« vagy: »Apám nemcsak azt tiltotta meg, hogy rövid szoknyában menjek el otthonról, akkor is visszazavart a szobámba, amikor túl hosszút vettem föl!«”
A család mellett a film másik fő témája a változás, valamint az embernek az újdonságoktól és az ismeretlentől való félelme. Rengeteg humorlehetőség rejlik az olyan szituációkban, amikor az ember először találkozik valami új dologgal vagy addig sosem látott élőlénnyel. „A változásokhoz való alkalmazkodó képességünk nehézkessége a másik olyan dolog, amivel bárki azonosulhat – állapítja meg Jane Hartwell producer. – Az emberiségnek minden időben, minden kultúrában nehezére esett engednie a változásoknak. A többség – és kivált az idősebb korosztály – makacsul ellenállt, és csak kevesen voltak, akik elébe mentek a változásoknak. Ők többnyire kívülállónak érezték magukat, akárcsak Eep. Grug a változástól való félelmet testesíti meg. Retteg attól, hogy saját és családja életében változás következik be, és a dolgok kicsúsznak az irányítása alól. Ez azt jelentené számára, hogy többé nem képes megóvni az övéit az élet veszedelmeitől. Tipikus szülői illúzió.”
Forrás: InterCom
