A BKV Központi Üzemi Tanácsa „Budapest közösségi közlekedés helyzete és jövője” témakörben egyeztetésre hívta a Fővárosi Közgyűlés frakcióinak szakpolitikusait. A meghívó szerint kiemelt figyelmet jelent a dolgozók körében „az elmúlt időszakban napvilágot látott különböző BKV Zrt. szolgáltatási területeinek szűkítése”, amiről a munkavállalói érdekképviselők kevés közvetlen ismerettel rendelkeznek.
A találkozón, a Jobbik frakció részéről jelen lévő képviselőként időrendben soroltam fel a jelen helyzet kialakulását és kiváltó okait, amelyek elválaszthatatlanok az 1990-től 2010-ig tartó politikai és gazdasági döntéssorozatoktól. A jelent 800 milliárdos belső adósság, a BKV-ra erőltetett hitelfelvétel adósságcsapdája, a veterán korban lévő jármű és eszközállomány, mint örökség határozza meg, továbbá még ma is felmérhetetlen kárt és hátrány jelent a 4-es metró, mint presztízsberuházás. Kármentés folyik minden nap, aminek elsődleges szempontja a tömegközlekedés fenntartása. A Demszky Gábor vezette közgyűlés már 2003-tól képtelen volt biztosítani a szükséges járműmennyiséget, aminek pótlására alvállalkozói szerződést kötöttek a Volánnal. A nyolc évre szóló szerződés 2012-ben járt le, és mivel az eszközállomány általános állapota sokkal rosszabb, mint korábban, így a jelenlegi városvezetés is külső szolgáltatóval szerződött.
A BKV mai helyzete válságos, amit kötelezően meg kell oldani. A politikai vezetés 23 éve téblábol, szándékában sem állt a városi közlekedés komplex rendezése, a közösségi közlekedés megvalósítása, pedig a jelenlegi kényszerhelyzet lenne leginkább alkalmas a stratégiai döntések kialakítására, a hosszú távú működési és finanszírozási struktúra felállítására.
Egyértelműen kijelenthető, hogy a Jobbik egyedüliként képviseli a BKV egyben maradását, míg a többi politikai akarat a kiszervezéseket támogatja, azaz a szolgáltatásprivatizációt, és ennek velejárójaként a létszámcsökkentés mellett érvelnek. A megbeszélésen emlékeztettem a jelenlévőket, hogy a budapesti Jobbik frakció indítványozta a fővárosban és a parlamentben is a BKV-t – és így az utazóközönséget – súlyosan érintő 27%-os ÁFA-tartalom 5%-ra való csökkentését, és a MÁV-hoz hasonlóan a jövedéki adó eltörlését. Kezdeményeztük továbbá a BKV-ból korábban KFT-ékbe kiszervezett, és így piaci alapon működő, amúgy a BKV számára feladatot vállaló és végző vállalkozások visszaszervezését. Felvetettük a teljes járműállomány megújítására vonatkozó hazai lehetőségek rendszerbe szervezését is, és egy komplex rendszer megvalósítását, valamint az elektronikus jegyrendszer mielőbbi kialakítását és bevezetését.
Több alkalommal tájékoztattam a döntéshozókat, és a jelenlévőkkel is ismertettem azt a műszaki problémát, amely 23 éve megoldatlan, és aminek figyelmen kívül hagyása közvetlenül eredményezte a jelen helyzetet. Mindezek alapján hangsúlyozottan felhívtam a figyelmét a szakszervezeti vezetőkből is álló Üzemi Tanács tagjainak, hogy az érdekképviseletek számára sem ismeretlen műszaki probléma tekintetében is emeljék fel a szavukat, és képviseljék a dolgozókat.
A közel három órás álláspont-egyeztetés végül azzal zárult, hogy párbeszédre szükség van, ugyanakkor a véleményazonosságok a kiszervezések irányába hatnak, amivel a Jobbik nem tud azonosulni.
A BKV érdekképviseleti szervezeteinek vezetőitől nem várható az eddigitől eltérő magatartás, a dolgozók hiteles és tényszerű tájékoztatása. A munkavállalók akaratuktól és szándékuktól eltérően vesztik el munkahelyeiket, és vállnak áldozati bárányokká, a krízis fenntartása pedig lobbiérdekeket képvisel, aminek a főváros, és benne a teljes utazóközönség csak vesztese lehet.
Szabó György, a Jobbik fővárosi képviselője
