Nem akarom Minarik Ede örökbecsű igazságát eltulajdonítani, de a mondás, hogy „kell egy jó csapat” sok mindenre ráhúzható. Így aztán nem véletlen, hogy az ünnepek táján, a sokféle étel elkészítése közben, ilyenek jutnak az ember eszébe. Ez persze nem csupán a párkapcsolatokra, a családi életre vonatkozik, hanem a főzés, sütés tudományára is.
Ahány szakácskönyv annyiféle leírása egy módos ételnek, vagy sütinek, s sokszor húsz – harminc év gyakorlata is kevés a tökélyhez. Harmincöt éve vagyok immár háziasszony, s olyan fantasztikus tanítómestereim voltak, mint a Nagymamám, – aki Gömör szerte híres főzőasszony volt – s az Édesanyám, aki még a párom szerint is maga a tökéletesség volt a konyha fronton. Pedig ilyet férfi ember, ritkán mond az anyósáról. Mégis vannak olyan fogások, amelyeknek a csínjára most jöttem rá. A karácsonyi sütés- főzés idején sok ideje van a háziasszonyoknak a konyhában elmélkedni, s emlékezni a nagyon szeretettekre. Sohasem tudtam korábban jó pogácsát, s bejglit sütni. Valahogy ez a két nagyon egyszerű népi étel, nem akart úgy sikeredni, ahogy szerettem volna. A pogácsáim laposak, a bejglik mindig hasadtak lettek. Így aztán meguntam egy idő után a kísérletezést, s azt mondtam, hogy amíg nem lesz egy tuti jó receptem nem is sütögetek én ilyeneket.
Ebben az évben megtört a jég. Miután a kisunokám kedvence a „pogó”, ahogy Ő mondja, addig kérdezgettem a barátnőimet, míg egyikük megkóstoltatta velem a nagyon egyszerű, de nagyon finom pogácsáját, s ma már ezt Én is a család megelégedésére sütöm, s most karácsonykor végre a bejglim is olyan lett, mint amilyet valamikor Édesanyám és Nagymamám sütött. Így hát közreadom őket portálunk gasztro rovatában, hiszen akármilyen ügyesek is vagyunk a konyhában, azért nem tagadhatjuk, hogy „kell egy jó recept”!
https://royalmagazin.hu/gasztro/receptek
-obe-
