Újabb nagy múltú, egykori magyar gyár zárja be kapuit, a lőrinci Dunaferr, elbocsájtva közel háromszáz dolgozóját.
Az ígéretekkel ellentétben a Gyulai Húskombinát sorsáról sincs megnyugtató hír. Itt is sok száz szakképzett húsipari dolgozó munkahelye a tét. Az itt szélnek eresztett emberek vélhetően meg sem állnak a határig, hiszen tőlünk nyugatabbra nem elbocsájtás, hanem anyagi megbecsülés vár rájuk.
Nem tudni, a kormány stratégiai partnereinek kiválasztásakor miért részesíti előnyben a multinacionális, jellemzően betanított munkásokkal összeszerelést végeztető cégeket, melyek sok esetben az európai munkahelyi normákat és a munkaügyi, munkavédelmi szabályokat is durván megsértik. Nem tudni, miért ér többet egy minimális hozzáadott értéket előállító külföldi vállalat egy több évtizedes múltú, külföldön is keresett, valódi értéket előállító magyar cégnél?
A Fidesszel ellentétben a Jobbik szerint nem lehet a célt egyszerűen csak a tőkének az országba csábításaként megfogalmazni, hanem annak emberközpontú, nemzet- és országépítő hasznosulása is elengedhetetlen. Ellenkező esetben hosszú távon Magyarország sokkal több kárát látja a külföldi befektetésnek, mint hasznát, hiszen azok csak az ország lerablására és kihasználására „szerződnek”. Legjobb példája ennek a rablóprivatizáció, amelynek eredményeképp százezrek veszítették el munkahelyüket, és komplett iparágak szűntek meg hazánkban.
A Jobbik továbbra is sürgeti, hogy a kormány a magyar vállalati szférában is nézzen körül, és építsen stratégiai partneri kapcsolatokat. Mert ők valóban itt élnek, itt akarnak maradni, dolgozni, boldogulni, munkát és munkahelyet adni honfitársaiknak.
Bertha Szilvia országgyűlési képviselő
