Sok éven át tartó munka ért be nemrég, hisz a Csillag születik megmondóembereként elhíresült Puzsér Róbert végre kiadta hosszú ideje készülő könyvét, a Szélsőközépet. Amikor először kezembe fogtam, kissé meglepődtem – nem egészen tudtam eldönteni, mi ez? Képeskönyv? Galéria? Életrajz? Breviárium? Paródia? Nos, utólag kijelenthető: alighanem mindegyik egy kicsit.
Az egyébként évek óta a média különböző területein kritikusként, véleményalkotóként dolgozó Puzsér Róbert a versenyzőket megszégyenítve, üstökösként robbant be a Csillag születik zsűriszékéből a köztudatba, pusztán azzal a ténnyel, hogy a gyengébb kvalitású jelentkezőket finomkodás nélkül, reálisan értékelve. Mindehhez persze azóta mémmé vált mondatok, valamint kellően dühös tekintet is párosult, így a sokak által szélsőséges egyéniségnek tartott Puzsér hamar közönségkedvenc lett.
Megjegyzem, személyes véleményem szerint azért kissé vicces, ha valaki a bulvármédia fórumain kel ki az országban eluralkodott celebkultusz, és a minőségtelen bulvárújságírás ellen – ezen még az az egyébként logikailag nem feltétlenül támadható érv sem változtat, hogy hatékony módszer lehet „a bulvár vermében kifejteni a bulvárkritikát”…
Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy lehet bár egyetérteni vagy vitatkozni álláspontjaival, Puzsér Róbertnek karakteres véleménye van az országról, a társadalomról és úgy általában a világról, ahol élünk. És mindezt most egy összefoglaló kötetbe is foglalta, mely korábbi műsora, a Szélsőközép címét viseli. A mű alapvetően a szerző korábbi blogbejegyzéseit, publicisztikáit, ironikus írásait, véleményeit és nézőpontjait tartalmazza – mely arra mindenképp elég, hogy egy kicsit túlmutasson a Csillag születik által ismertté tett kritikuson, és megtudjuk azt, hogy ki is valójában az Puzsér Róbert.
Akinek, mint elhangzott, állításaival vagy érveivel lehet – sőt sok esetben kell – vitatkozni. Nem meglepő módon ez többször is rendkívül szélsőséges nézetekhez vezet. Hogy ezek valóban középről indulnak-e ki, az már egy sokkal érdekesebb kérdés, hisz önmagában valaki attól nem lesz független, hogy az elmúlt húsz év mindkét vezető politikai pártját „ekézi”. Ráadásul néhányszor majdhogynem Don Quijote-i párhuzamot vontunk Puzsérről, aki gyakorlatilag a rendszer totális megváltoztatására szólít fel. És bár rendkívül idealisztikusnak hat, több esetben sem feltétlenül „hülyeség”-ről (sic!), legfeljebb kivitelezhetetlen tervekről beszélhetünk. Mindezt iróniával, fanyar humorral, és némi, sőt kellően sok „puzsérrel” megfűszerezve tálalják.
És ha valakinek Puzsér maga nem lenne elég, a kiadványt – szó szerint – tovább színesítik a kreatív illusztrációk, melyek két grafikusművész Eötvös Gábor és Trencsényi András keze munkáját dicsérik. Az alkotók remekül megragadták a könyv hangulatát, ráadásul, bár kreatív, figyelemfelkeltő alkotásokat készítettek, elérték, hogy ezek ne elnyomják, hanem kiegészítsék a szöveget, amely pedig nem csak színessé, de „szagossá” is teszi a könyvet.
Dicsuk Dániel
