Vitathatatlan, hogy napjaink egyik leghíresebb sportembere nem más, mint Erőss Zsolt hegymászó. Bár mászásai is kiemelték őt kortársai közül, igazán ismert csak akkor lett, mikor egy szlovákiai balesetet követően az élete is veszélyben forgott, és elvesztette egyik lábát. Azóta protézissel hódítja meg a különböző, számunkra, földi halandók számára, elképesztően távoli hegycsúcsot.
Az ő eddigi életútját, pályafutását mutatja be Földes András, hegymászással is foglalkozó újságíró könyve. A mű a hangzatos „Himalájánál magasabbra” címet viseli, de az állítás igaz – ennek belátásához elég néhány pillantást vetni Erőss Zsolt életútjára, pályafutására, vagy akár elég belegondolni abba a sokak számára tényleg elképzelhetetlen kitartásba, amely a hegymászó baleset utáni visszatéréséhez vezetett…
Bár egy emberi életet rendkívül nehéz csupán számokkal jellemezni, sőt nem is vállalkoznánk erre, azt feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy Erőss Zsolt 1999. óta bolygónk tizennégy nyolcezer méter feletti csúcsa közül kilencet már megmászott – ráadásul az utolsót már a balesetét követően műlábbal. Gyenge szóviccel élve, ez nem csupán ember- de „világfeletti” teljesítmény is.
Nyilvánvaló, hogy Erőss Zsolt rengeteget mesélhetne hegymászásról, sziklákról, egyéb szakmai kérdésekről, ám nekünk, laikusoknak – bár tény, hogy bizonyos fokig érdekes ismeretlen vizekre (azaz hegyekre) utazni – Erőss Zsolt élete, és az erről szóló könyv más miatt válik lebilincselővé.
Bár már korában, az esti híradókat nézve, és a hírportálokat böngészve is különlegesnek tartottam ezt a férfit, és megemeltem képzeletbeli kalapomat kitartása és teljesítménye előtt, nem értettem, miért csinálja. Mi viszi rá arra, hogy egy is híján halálos balesetet követően újra kockára tegye az életét, immár ráadásul továbbnehezített körülmények között. Nos, mivel nem vagyunk egyformák, ezt továbbra sem érthetjük meg – de e könyv mindezekbe betekintést nyújt…
Az életrajz mint műfaj sokszor egy statikus valami. Kezünkbe vesszük, elolvassuk, majd letesszük, és esetleg okulunk belőle. Erőss Zsolt története más. Egyrészt élettel, másrészt életerővel kezdődik, halad és zárul is. Nem csak az ember, de a könyv is szinte remeg a kezünkben a beleszorult energiától, és – bár jómagam a könyv lapjainak forgatása közben, nem mondom, álmodoztam a magaslatokról – ha mi magunk nem is akarunk olvasás után elkezdeni hegyet mászni, aktívan szorítunk neki a folytatásért.
DicsukD
