Váratlan régészeti lelettel zárult a Herman Ottó Múzeum április óta ásatása a Miskolc-Tapolcai barlangfürdő előtt.
A történészek több mint 100 éve keresik a városnak is nevet adó Miskolc nemzetség monostorát, melyet az 1500-as évek harcai pusztítottak el. A pusztulás óta eltelt ötszáz év alatt nem csak az épületek enyésztek el, de napjainkra a város lakói se tudták már, hol is lehetnek az apátság földalatti maradványai. Így történhetett meg, hogy Szendrey János, Miskolc történésze száz évvel ez előtt még úgy gondolta, az apátságot – mint a bencés apátságaink zömét – egy hegyen, a Tapolca melletti Szent Benedek hegyen kell keressük. Úgy tűnik, tévedett.
Az ásatások már a nyár közepére igazolták, hogy a Miskolc nemzetség által a 12. században alapított bencés apátságot a tapolcai völgyben, a már az őskor óta használt meleg vizű források közelében építették fel.
A Múzeum április óta több nyílt napot is szervezett, ahol a városlakók maguk is megtekinthették az aktuális ásatási eredményeket. már júniusban a múzeumok éjszakáján is látható volt az a majd egy méter vastag agyagréteg, ami a régészek elmondása szerint lefedte és évszázadokon át meg is védte az apátsági templom maradványait. A kutatók elmondása szerint a templom felépítéséhez a dombtető helyett azért választották ezt a helyszínt, mert a meleg vizű forrásokat már akkor is használták. Ez a helyszínválasztás a 12. században ugyan még helyesnek bizonyult, de a klímaváltozás a tapolcai völgyben is éreztette hatását. A 14-15. századra hűvösebbé, csapadékosabbá váló időjárás miatt megemelkedett a talajvíz szintje az apátsági templom környezetében. A hegyekről lemosódó hordalék és az emelkedő talajvízszint egy időre feltehetően lakhatatlanná tette az apátságot. A templom belsejét elöntötte a víz.
Hogy továbbra is használni lehessen az épületeket, a templombelsőbe a 15. század első felében egy méter vastagon agyagot hordtak be, így emelve a talajvíz szintje fölé a padló szintjét. Ez az agyagréteg már júniusban napvilágra került. A régészek abban reménykedtek, hogy e feltöltés alatt megmaradhatott a templom eredeti, 12. században kialakított belső berendezése.
Szeptember végére a feltöltést elbontották. A vártnál jóval érdekesebb dolgok kerültek elő:
A templom belsejét jól láthatóan három részre lehet osztani. A hajó, a szerzetesi kórus és a szentély különíthető el egymástól. A szentélyben található főoltáron túl az agyag alatt még négy mellékoltár is megmaradt. A hajó kétharmadánál lévő mellékoltárokat egy kórusrekesztő fal kötötte össze. Ez zárta el a szerzetesi kórust a hajó többi részétől. A hajóban a régészek
olyan leleteket találtak melyek egy bencés apátságban szokatlanok:- egy keresztelőmedence alapjait. A bencés templomokban eddigi ismereteink szerint nem kereszteltek, arra a település plébániatemplomának volt joga. Elképzelhető esetleg, hogy a középkor korai századaiban Magyarországon mégis kereszteltek a bencés templomokban?
Erre a kérdésre is választ adhat az a lelet, ami két héttel az ásatás november közepi befejezése előtt került elő Tapolcán: Egy még korábbi templom.
A 12. században épült bencés apátsági templom északi falának megépítése során átvágták egy korábbi, kör alakú templom – egy rotunda alapfalait. Rotundákat Magyarországon a 11. században kezdenek építeni. Ezek a körtemplomok a 11. század végétől gyakran falusi plébániatemplomként épülnek meg. Az apátság építését megelőzően, a tapolcai meleg vizű források mellett is egy ilyen rotunda épülhetett meg valószínűleg már a 11. században.
Ennek a templomnak a plébániai jogait kaphatta meg később az apátság, és ezért került keresztelőmedence a bencés templomba.
A rotundát a bencések nem bontották el, hanem, déli szeletét levágva, hozzáillesztették az általuk épített templom északi oldalához. Ha a méreteket nézzük, a 8 méter átmérőjű kerek templom éppen akkora a volt, mint a bencés templom szentélye. A 12. századi építész a két épületet gyönyörűen összekomponálta. A korai templom funkciója ekkorra azonban már megváltozott, plébániai jogait a bencés templom kapta meg, a rotunda pedig reprezentatív funkciót kapott: A kerek templom közepén a Herman Ottó Múzeum régészei egy gondosan elkészített, téglával falazott sírt találtak. A rotunda lett tehát a kegyúr temetőkápolnája. Tőle nyugatra egyébként volt egy másik temetőkápolna is, itt szintén téglával falazott sírokat találunk. Ezek lehetnek az időközben ágakra szakadó Miskolc nemzetség tagjainak a temetkezései.
Azt a célt, amiért első királyaink, nemzetségeink bencés templomokat építettek, hogy Isten folyamatos dicsőítése mellett az alapítónak és családjának legyen hol békességben nyugodnia, a Miskolc nemzetség igen reprezentatív módon, a bencés templomhoz kapcsolódó temetőkápolnában valósította meg.
Az államalapítás idején a szerveződő megye élére Szent István király állította Borsodot, akit jelentős birtokokkal adományozott meg az uralkodó. Utódai itt telepedtek le, egyiküket hívták Miskolcnak, aki nevet adott a legfontosabb birtoknak. Nem tudjuk, hogy az ő
temetkezését találtuk-e meg a rotundában, mert a 15. században sírrablók dúlták szét a sírt. Azt azonban valószínűsíthetjük, hogy ez a sír volt a tapolcai bencés apátság alapítójának a sírja, aki a már említett egy Miskolc nevű előkelő, vagy annak közeli leszármazottja volt..
Pusztai Tamás
ásatásvezető régész
